Allon a veszedelem végvára

Nem tudtam észre venni ezeket az árnyakat. Komolyan, senki se tanította meg nekik a settenkedést? Olyan primitívek. Vagy talán én hordom magasan az orromat? Talán. De ez még elfogadható egoizmus volt részemről. Vagy pont nem. Elmosolyodtam. Ha már ebben a társaságban senki sem egó majd én leszek helyettük is.
Valami rá dőlt a fejemre. Iris. Nem is hiszem el hogy lehettem olyan oktondi hogy, megkérdeztem nincs e kedve velünk jönni. Agyrém ez a szőrmók. Amióta megjött folyton azzal szekál hogy nem kéne ilyen csontosnak lennie a vállaimnak mert nem tud aludni rajtam.
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Először nagy a tomporom most meg ez....Iris elaludt. Valószínűleg. Vékony nyál csík csorgott a szájából. Valószínűleg. Valószínűleg a köpenyemre. Valószínűleg kicsinálom ha felébred. Szeretném egyszer nagyon meg gyepálni. Csak hogy megmutassam ki az úr a háznál. Valamikor az volt a baja hogy túlságosan ringatózik. Meg hogy, ha nem hagyom abba tengeri beteg lesz és kijön a tegnap esti vacsorája. Természetesen "RÁM" fog csulázni.
Már napok óta mentünk, és utoljára egy pogácsa volt amit ettem. Volt még egy másik is a táskámban...de mivel Iris is velünk utazott....Nos mondhatni baromi sokat láttam belőle.
Fájtak már a lábaim. Nem tudtam milyen messze van még Rom. De reméltem hamar elérjük. Eszembe jutott egy ragyogó ötlet:
- Tudod mit Iris? Ha nem kapok azonnal kaját, gondolom látod gyászos jövődet....

Ahogy láttam, Iris egyáltalán nem volt Shirina ínyére. Untam már a menetelést is. Ekkor Shirinánál elszakadt a cérna. Felcsattant
-Tudod mit Iris? Ha nem kapok rögtön kaját, gondolom látod gyászos jövődet.
Ekkor Iris fölpattant, és Shirinára meredt, fölöttébb mérgesen. Úgy gondoltam inkább közbelépek.
-Még mielőtt elkezdenétek, hagyjátok abba. Iris, ha ennyire álmos vagy akkor gyere az én hátamon. Vagy ne dirigálj Shirinának.Különben Shirina, szerintem Irisnek -és részben nekem, tettem hozzá gondolatban- köszönheted az életed, tán nem kéne a "Szőrmókot" fenyegetni azzal, hogy vacsi lesz belőle. -morogtam szemrehányóan. Majd előrementem. Nem vettem észre még azt se ami az orrom előtt volt. Az éhségtől és a dühtől elvakultan egyenesen valamiféle nagy szellem, tán újra a griff mancsai közé lépdeltem. Egy suhintás, és már csak a föld keménységét éreztem. Kinyitottam szemeimet de semmi se volt ott. Aztán minden feketébe burkolózott...

Dühös voltam magamra mert tudtam hogy Areonnak igaza van. Tényleg nem köszöntem meg?
-Köszönöm...-mondtam durcásan. - Na és te kedves Areon hogy reagálnál ha széjjel nyálaznák a......
Mondatomat egy sötét árny zavarta meg, amely leterítette Areont a földre. Aki jócskán beverte a fejét egy kiálló, hegyes sziklába.
- Areon! A.....- nem éppen hölgyhöz méltóan káromkodtam, de nem tehettem mást....Istenem a helyzet megkívánta!!
- Iris, húzz innen! Valamelyik fa mögé mielőtt megtámad ez a.....husos jutka....vagy mi...
Inkább vagy mi de ez most nem volt fontos. Cselekednünk kel! Areon elájult, Iris elbújt... Magamra maradtam...És persze Scharra. Csúcs.
Egy hang szólalt meg a fejemben
"Engedj ki! Elintézem helyetted"
Meghökkenve álltam ott. Szinte a földbe gyökerezett a lábam. Máskor kertésznek kéne állni, mert mozdulni sem tudtam.
- Nem húznál végre el a jó édes.....-ba?
Igen, igen...káromkodás....
Nem is tudom igazából hogy, neki szántam e vagy Scharra. Igazából utáltam a sötét alakokat. Kivéve persze Eugént. Areon még mindig nem mozdult. A sötét alak pedig észre vett és, elkezdett bámulni. Nos igen. Nyál foltos köpeny.
"Engedj át!"
Morgolódott bennem Schar.
Eddig még soha nem szólt bele a gondolataimba. Kivéve persze most.
- Nem!
A sötét alak nyilván hibbantnak nézett, mert nagyon furcsán nézett rám. Most komolyan. Mit bámul? Elkezdett szaglászni felém. Kóstolgat.
Rámorogtam. Felállt, és vissza ült. Ideges volt. Ajánlom hogy ideges legyen. Csak egy mancsal érjen hozám, és én esküszöm hogy.....nem állok jót magamért. Schar röhögött. Egyre dühösebb és dühösebb lettem, Ideges fújtam ki a levegőt.
Mikor kinyitottam a szememet, már vörös volt.

Kinyitottam a szemem. Tökéletesebben már nem is érezhettem volna magam. A fejem iszonyatosan fájt. De volt egy még nagyobb probléma. A szellem még mindig ott állt, Shirina pedig átváltozott. Felálltam. Két fél közt igazán kellemesen éreztem magam.
-Semmi probléma..-mondtam kótyagosan. Ekkor a szellem felém ugrott. Léptem hátrafelé egyet. A szellem elsuhant előttem, elestem. Ekkor láttam meg Irist az egyik fán. Odabukdácsoltam, fölszóltam.
-Ha csöndbe maradunk, tán túléljük. És befeküdtem a fa tövébe.

//Schar//

" Túl gyenge" Sugalltam, Shirina felé. Idegesen próbált vissza jutni a testünkbe, de sajnos nem sikerült neki.
Muhahaha.
"Semmi baj, kislány megértelek...biztos nehéz lehet ilyen gyengének lenned. "
Valami olyasmit mondott amit nem illet volna ifjú hölgynek mondania. Még jobban mulattam rajta.
"Ugyan Shirina több tiszteletet az erősebbnek. Nem tűröm hogy sértegess...."
Onnantól kezdve nem figyeltem az idétlen tiltakozására, hanem az ellenfelemre koncentráltam.
Egy árny volt. Méghozzá egy griff árny. Nem lesz könnyű elbánni vele, de ha valóban gyávák csak jól rá kel ijesztenem.
Kísérteties, hűvösséggel mosolyogtam a griff felé.
Láthatóan megrémült, az átváltozástól, és ez jó jel. Kivételesen jó vagyok abban hogy a frászt hozom másokra. Ugye Shirinaaa?
Megint kapálózik.
Höhö.
Váratlanul rátámadok az árnyra. Olyan váratlanul hogy még magamat is megleptem. Nem hogy az árnyt. Leharapom az egyik karját. Kissé nehézkesen ugyan, de azért elválik a testétől. Meleg permet fut végig az arcomon.
Vér.
Óóóó hogy mennyire édes volt az íze....
" Hibbant!" Hallom meg Shirina hangját a fejemben.
Erre elmosolyodok, nem mondok neki semmit.
A griff ijedten néz rám vissza, Aztán elfordul és elmenekül. Fel az égbe. Közben Shirina folyamatosan nyomatja nekem a szöveget.
"ÓÓóó nem hallgatnál el végre? Kezdesz idegesítő lenni."
Szinte érzem hogy Shirina forgatja szemét.
"Idegesítő? Én a helyedben félnék mert a bal kezem veszélyes, a jobbtól még én is félek."- hallom Shirina hangját a fejemben.
Felnevetek.
" Mit gondolsz? A barátaid örülnének ha eljátszadoznék velük egy kicsit? Fogadok nincs semmi ellenvetésed ez ellen. Ugye?
Egy pillanatra elhallgat.
Aztán mintha nem beszélt volna soha életében, és szegény fejemen akarja kitombolni magát. Úgy törtek elő belőle a szavak hogy alig tudtam megájt parancsolni magamnak, hogy oda ne menjek és elhallgattassam. Kezdett komolyan fájni tőle a fejem. Azért eltudtam csípni belőle pár mondatot.
".......komolyan nem viccelek! Akkora orrod van hogy egy kaszkadőr mókus nem mászná meg 5 zsák mogyoróért sem! Nem hiszem el hogy pont veled kel egy helyen lennem. Amikor legutoljára valami hozzád hasonlót láttam földet kapartam rá.Azt tudtam hogy hülyének születtél de nem kellet volna így visszafejlődnöd. Viszont ha bántani merészeled őket.......
"Akkor mi lesz? Erősebb vagyok nálad, gyorsabb,és okosabb.
"Gyorsabb ? Okosabb? Hallod te saját magad? Mi az hogy gyorsabb? Úgy mozogsz, mint egy angolkóros darumadár! Okos? Neked az agyhullámaidat vonalzóval húzták meg.
Kezdett komolyan felidegesíteni Úgy hogy elindultam a barátai szaga után. Igyekeztem kizárni a fejemből a csacsogását, de egyszerűen szófosása volt.
De azért élveztem a céltalan vergődését, hogy kijusson.
Ördögien mosolygok.
- Cic-cic hallga! Itt vagyok nem kell előlem elbújni. Essünk túl rajta.
Egyre jobban érzem a szagukat. És csak a vér ízére tudok gondolni.
Ma éjszaka jól lakom!

Shirina harcbaszállt a griffel. Ha ott maradok nem sok esélyem lett volna. Shirina leharapta az árny lábát. A griff hátrált, majd mikor biztonságban érezte magát, elrepült. Akkor Shirina felénk fordult.-Baj lesz-gondoltam, mikor lassan, fenyegetően elkezdett felénk jönni- Változz visza- sóhajtottam föl.-Maradj ott!- utasítottam Irist, aki méginkább összehúzta magát odafönn. Én meg megvetettem lábam a kemény talajon, és megpróbáltam magam felkészíteni az utolsó "menetre"Amiben, ha a sors nem szól közbe, veszítek. És az egyenlő a halállal... Shirina egyre és egyre közelebb ért. A helyzetet kissé irónikusnak éreztem. Túléltünk egy hidrát, szellemet, csontvázat, egy barlangrendszert. És én most útitársam mancsától fogok meghalni. De még mindig csak álltam a támdást várva-Hátha, addig visszaváltozik-reménykedtem még mindig. Elég szánalmasan éreztem magam. Főleg, hogy még Irisből is vacsora lett. Apropó... Hol van Iris? Nagyot szippantottam a levegőbe. De szagát már alig éreztem. Ezek szerint itt hagyott bennünket. Igazán örülök, hogy mindig én fogom ki az ilyenféléket. Nem azt mondom, hogy ölje meg helyettem a "vadat", de legalább drukkolni maradhatott volna. Bár megértem: helyében én is az irhámat védeném...

//Schar//
Ohó! Ketté váltak az apróságok! ne meneküljetek, úgy is utol érlek titeket muhahahaha. A kisseb felé vetettem magam,mert láttam hogy igyekszik eliszkolni. Sipítozó hangot hallatott, és össze vissza rohangált.
- No de kérem! Így nem lehet vacsorázni!
Shirina tombolt, én meg csak nevettem rajta. Jó végre, itt lenni. Kint, a szabadban. Én meg szeretek az étellel játszadozni. A kis csuklyás lény ide oda szaladgált a lábaim között. Sóhajtottam, és lefeküdtem a földre. Nyüszítő kis hangot hallatott, de nem törődtem vele. Azon gondolkodtam hogy el is kezdek hemperegni.
"Anyád nem tanította meg neked hogy nem kéne játszani az étellel?" kérdezte Shirina a fejemben.
" Nem igen. Tudod nem engedtél sose irányítani, ezért most kijátszadozom magam".
Éreztem Shirina hangján, hogy szenved. Milyen édes hangja van amikor ilyen tehetetlen....
Éreztem hogy a kis szőrmók fokozatosan, gyengül, az oxigén hiány miatt. Zene füleimnek!
Végül Shirina, már a kétségbe esés határán volt.
Undok kis mosolyra húztam a számat.

Na ne már! Shirina ártóbbik fele tényleg megölné Irist?! Na jó. Elhúztam a számat. Ki kéne agyalni valamit de NAGYON GYOORSAN!! Valami olyat, hogy megmenteni Irist, és eliszkolni, míg Shirina vissza nem változik. Igen. Tökéletes. Már csak meg kéne valósítani. Most jön a feketeleves. Összeszedtem magam, minden tekintetben, és elrugaszkodtam. Én hülye, ellenséggel szemben. Ráadásul épp Shirina orra elé. Ekkor behúzott a nagy ötlet. Kihasználva pillanatnyi figyelmetlenségét, szétfeszítettem mancsait. Iris kissé kótyagosan, de ahogy csak tudott, elsprintelt. Jeah. Mostmár mentsem magam mi? Felpattantam, egyenesen Shirina Schar vörös szemébe nézve...

Dühösen kaptam a szőrmók után. De már késő volt. Kicsusszant a karmaim közül. Méghozzá az a koszos farkas segített neki. Rámorogtam és felálltam. Négy fejjel magasabb voltam nála. Mikor láttam hogy eliszkol utánna akartam menni. Csak valami nem engedett.
Azok a rohadt övek!
Magamban szitkozódtam. Éreztem hogy kezdek kicsinyülni, és egyre egyre kisseb leszek. Míg nem teljesen össze megyek. Hirtelen megnőnek a fák. Még látom ahogy Areonék elfutnak, de mar a csontjaim vissza változására koncentrálok. Pokolian fáj. Aztán az állkapcsom is kisseb lesz a karmaimmal együtt. Míg végül ott fekszek eszméletlenül, és kábán.

Mielőtt elszaladtam volna, visszanéztem. És Shirina már ott feküdt, normálisan. Elfordítottam a fejem. Odamentem.Reméltem, tényleg visszaváltozott.
-Shirina..-suttogtam, és gyengéna megbökdöstem orrommal-kelj fel...- nem tudtam mit mondani. De nem kéne itt maradni. A hó újfenn szállingózni kezdett. Prüszköltem egyet, mikor felnéztem. Valószínűleg Iris már Tikrotiz legtávolabbi zugában van. Úgy döntöttöttem, nem hagyom sorsára kedves útitársam, így ledőltem mellé. És elaludtam. Végre pihenés. Álmok... a családom. Shirina is ottvan... De ekkor mindennek vége szakadt, képzelgésemet felváltotta a mély alvás légüres tere.

Jobb esetben nem akartam, volna felébredni. Most komolyan. Ki nem akar lustulni reggelente egy kicsit? Hát én igen.
Kinyitottam a szememet. A fű kissé harmatos volt. Areon mellettem feküdt.Huh hála égnek. Nem halt meg. De hol van Iris?Visszatekintettem az emlékeimbe. Vagyis a közös emlékeimbe. Elmenekült....
Hát valahogy éreztem hogy, elfog menni. Egyszerűen kibírhatatlan kis vakarcs volt.
Óvatosan felkeltem, hogy ne ébresszem fel Areont. Arrébb mentem pár lépést, szinte hangtalanul. leültem, és szét nyitottam a térképet. Ha ügyesek vagyunk még ma éjszakára ott lehetünk Romban. Ha nem vagyunk ügyesek akkor....
....Nos majd a B-tervet kieszelem. Később. Kissé megkordult a gyomrom. Nem volt most kéznél kaja mert az a büdös kis...vakarcs felzabálta az összeset. Vadászni kéne valamit. Körbe néztem. Hát. Nem úgy tűnik mintha itt bármi is megteremne. Pláne nem nyulak.
Sóhajtok egy fájdalom ittas, érzelmekkel teli sóhajt, a hátamra gördülök és várom hogy Areon felkeljen.

Kirázott a hideg. Fölkeltem. Véégre... Egy rendes alvás. Kinyújtózkodtam, mellső mancsomat fejemhez emeltem, némi havat söpörtem le a bundámról. Shirina mellettem szundított. Körbepillantottam. Hol lehet Iris? Tán Shirina megette volna? Kötve hiszem, hisz együtt akartunk elrohanní. Áh... Ezekszerint itthagyott. Egy gonddal kevesebb. Megkordult a gyomrom. Kéne kaja. Bár nem úgy tűnik, hogy ez a terület nagyon bőkezű lenne velünk. Lehajtottam a fejemet. Halkan megindultam a hóban nyomokat keresve. Bár inkább a közelben maradtam. Csak egy-két nagyobb madár lábnyomát találtam. Bizonyára már elszálltak. Úgy döntöttem, megvárom míg Shirina felkel, aztán elmehetünk messzebbre is.

//Már felkeltem te tüzelő tehén xD //

Areon igazán visszajöhetne már. Útnak akarok indulni és még sok mérföld áll előttünk. Igaz. Lehet hogy vadászni ment. Vagy végezni a dolgát. Vagy hasonló. Wáááá. Én is éhes voltam, de ráértünk volna, útközben fogni ...mondjuk egy madarat. Nem is értem mit keres, hiszen itt amúgy se terem semmi. Még egy fűszál se.
Magamra néztem. A köpeny kissé csapzott volt, de elviselhető. A Bundámon kirajzolódtak a bordáim, és elég soványnak és erőtlennek is éreztem magam. Bevallom nem ártott volna pár kiló, de most nem a kinézetemmel kell foglalkoznom.
Az idő csak telik, és telik. Remélem Areon nem tévedt el. Nem olyan könnyű itt eltévedni. De hát...mint tudjuk Areon nem az iránytű hajlamairól híres....
Na de sebaj. Így szeretjük.
Körbe néztem. Elkezdett szállingózni a hó. Persze csak igen gyatrán. Hát, ilyenkor nem is olyan természet ellenes......
Az orromra esett egy pihe. Nem volt hideg. Épp ellenkezőleg. Meleg volt. Felnéztem az égre,(a versemnek vége), és megéreztem a tűz, ropogós és füstöt szagát.
Tüzeltek. Ami rám esik hamu.
Nyeltem egyet. Megnéztem a térképemet. Nem lehet igaz hogy ilyen hamar Romba érjünk. Hiszen, mégegy csomó út van odáig. Alaposan megnéztem, és majdnem szőkének neveztem magam....majdnem....
....mivel a térkép fordítva volt.
No komment.
Hirtelen jeges sugallat dzsiájdzsózott végig az agyamon. Nagyon kíváncsivá tett, hogy honnan van a hamu. Vagy miből. Vagy kitől......


//A világért sem akarom megzavarni a párost, de milyen hóról beszéltek? A Sikoly-pusztán nem esik a hó és (ahogy a kollegina említette) egy fűszál sincs, a talaj csak hamu, bár az ellenkezőjét is pont a kollegina is írta (mármint a fűszálat), úgyhogy ez egy enyhe ellentmondás lesz. De még a madarak felől is vannak kétségeim. Nem kell átírni, de olvassátok el máskor a leírásokat és please, legyetek gondolatolvasók, és játszatok az én elképzeléseim szerint! Köszönöm a figyelmet! Admin //

// Gordon kedves nem hó esett ránk, hanem hamu >.< //

//Bocsi, máskor majhd jobban figyelek.. bár Laus havat is emlitettem >.<, egyébként meg nem rossz az irányérzékem :///


Oké. Semmi.. Így csak éhenhalunk. Hoppon maradva visszaindultam Shirinához.

// *Pszt! xD nem említettél havat és kész! xD *befogja a száját*//

Végül kínkeservesen, Areon vissza vonszolta magát.
- Már azt hittem megtámadott téged egy csiga.
Elindultam azon az úton amin eddig is tovább akartunk haladni. Közben leráztam magamról egy adag hamut, ami eddig a bundámra telepedett. Már csak az hiányzik, hogy beszürküljek. Szimatoltam, és megéreztem a máglya helyét. De sajnos letért az útról. Vettem egy mély fájdalom ittas sóhajt, és átvágtam a dzsungelen. Egyenesen a hamu forrásához.

Egyszerüen imádom mikor Shirina szó nélkül otthagy. Nagyot sóhajva utánaindultam, átvágva egy kissebb dzsungelen. És megleltük a pernyék forrását. Bár nem hiszem hogy sokat érnénk egy nagy adag hamuval. Kérdőn néztem Shirinára.

Mint egy terhes bébi elefánt, kábé olyan hanggal, és csörtetéssel érkezett mellém Areon. Jellemző. Megforgattam a szememet, és közben nem tudtam nem észre venni hogy félre érthetetlenül is kérdően néz rám az áldottja. Most mi van? Csak kiruccantam egy rakás hamut meg sasolni. Nem értem mi olyan érdekes ebben. Nem törődve (egy kissé bamba) arcocskájával, körbe szimatoltam a füstölgő hamu dombnál. Hát. Füstöt biztos éreztem. De tulajdonképpen semmi mást.
- Erről ennyit.
Visszaballagtam az ösvényre, nem törődve az értetlen Areonnal. Értsd meg a nőket ha akarod, nekem aztán 8....
Mígnem aztán mozgást hallottam az egyik, bokornál. Lecsaptam a fülemet, és kúszásban elindultam felé. Megálltam. Megint megmozdult. Próbáltam szimatolni de nem nekem kedvezett a szél járás. A farkam, mintha egy nagymacskáé lenne, ide-oda vonaglott.
- Most megvagy te szemétláda!
Ezzel a roppant nőies mondattal a bokorra ugrottam.

Értettem Shirinát. Megin "túl" hangos voltam. Kezdek besokallni. Komolyan mondom, ha ennyire szellemes, felőlem átlebeghet az egész mindenség fölött is. Erre otthagyott. A kupac hamu fölöttébb érdekes lehetett, mindenesetre nekem semmi se tűnt fel rajta. HALKAN visszamentem, amikor megláttam Shirinát amint egy bokorra vetette magát, egy elég hangos kiáltással. Na mindegy. Amit szabad neki azt nem szabad nekem. Megforgattam szemeimet. A bokorból, Shirina hatására egy mumifikálódott húscafatokkal teli csontváz dőlt ki. A csontok szétszóródtak. A koponya felém gurult. Egy oroszláné lehetett. Állkapcsa teljesen össze volt zúzva, de szájából lógott valami. Lehajoltam.Rengeteg idő elteltével újfenn recsegett az oldalam. Tökéletes. Kihúztam a valamit a koponyából. Egy rojtos könyvmaradvány volt. Kiterítettem. A lapok oldalait gyönyörű minták szegélyezték. De a nyelv számomra ismeretlen volt.
-Shirina? Ide tudnál jönni?

Miután a bokorra vetetettem magamat, a hervatag lombok közül, egy csontváz dőlt ki. Hátra hőköltem. Bár sokkal halkabban mint az imént de akkor is halottam, hogy Areon mellém jön. Valamit ügyködött a koponyával, és aztán kihúzott belőle egy térkép féleséget.
- Shirina? Ide tudnál jönni?
- Nem.
Oda léptem mellé.
- Egy térkép, csak sokkal csicsásabb, mint a mienk. No meg valószínűleg nem is a mi nyelvünkön van. Szerinted mi olyan érdekes benne?
Leültem mellé, és felnéztem az égre. Az ég jobban be volt borulva, mint az előbb. Ragyogó.

Együtt néztük a meglelt térképet. A másik térképpel ellentétben, ezen voltak ösvények is. Több nyelven kis tájleírások is. Az egyik egészen hasonlított a miénkre. A szemem a Rom felé vezető ösvényre csúszott. Nagyjából olyasmi lehet mint Allon. Megtaláltam a barlangot is melyből kijöttünk: a Végtelen-barlangot. Ott volt Tikrotiz nagy része. No meg a Sikoly-puszta többi területe is. Egyszóval egy hatalmas térkép volt. Gyorsan elhúztam, összehajtogattam és az oldalamon lógó kopott kis táskába süllyesztettem, még mielőtt Shirina elvette volna tőlem.
-Mehetünk tovább, vagy még csodáljuk e gyönyörű panorámát?-néztem körbe. Shirina válaszát meg nem várva HALKAN elindultam az ösvény folytatásán.

// NA OLVASS //

Areon föl kelt mellőlem, és HALKAN de nem elég HALKAN mert még így is HALLOTTAM hogy elindult. Mielőtt még feltudtam volna nyalábolni a térkép szerűséget, Areon elcsípte előlem. Mintha egy percre, egy győzelem ittas mosolyt is láttam volna át suhanni az arcán. Örüljön csak amíg lehet. Fog ő még aludni.
-Mehetünk tovább, vagy még csodáljuk e gyönyörű panorámát?-kérdezte Areon.
Prüszköltem egyet felé, lehajoltam és a fejemet, és a a mancsommal a fejemre segítettem a csuklyámat. Mélyen a szemembe csúszott, de még azért láttam tőle.
- Ha gondolod maradhatunk még. Helyesbítek. Maradhatsz de nekem tovább kell mennem. És valami éhség szerűséget is érzek.
Ha egyszer megszólaltam nehezen tudtam befogni a számat. Továbbmentünk egy ösvényen, amit Areon mutatott. Bár vonakodva de követtem. Én szerettem csapat vezető lenni. De hagytam Areonnak hogy élvezze a pillanatnyi, győzelmét. Élvezze amíg teheti.
Miközben zsörtölődtem magamban, kezdett igazán besötétedni. És beköszöntött a köd is.
.........
Egy sóhajt hallattam, és figyeltem ahogy fehér felhőként lebeg körülöttem az előbbi levegő. Magam elé rakosgattam a lábamat, és reméltem hogy mielőtt Romba érünk, és vége lesz ennek a tébolynak.
Már egy ideje mentünk. Szó nélkül. Egymás után. Aztán megváltozott a széljárás. ÉS a szelek egy idegen szagot hoztak. Areon mellé futottam. Megállítottam, és az út felé intettem a fejemmel. Aztán lassan tovább mentem. Nem sok idő telt el egy alak vált ki a ködből. Erőltettem a szemem, és közelebb mentem. Színes rongyokba csavart kiscica pislantott rám. Fehér bundája volt, és nagy világos kék szemei. Szinte természetfelettien nagy és kék szemei voltak. A középső fekete rész hiányzott. Nyeltem egyet és Oldalra pislantottam Areon felé. Látszólag nem volt annyira meg ijedve. Erőt vettem magamon, nyeltem egyet, és elindultam a cicához. Úgy 6 évesnek saccoltam. Aranyos, nagy, fülei kissé lekonyultak. Édes.
- Jó napot!
El mosolyodott, és felállt.
- Jó napot.
Kínos csönd telepedett felénk. Én pedig segélykérően néztem Areon felé.
Amikor egy hirtelen felindultságtól megszólalt a lány. Gyermeki és aranyos volt a hangja, de engem azért kirázott a szemétől a hideg.
- Akarjátok hogy jósoljak?
Majdnem kiugrott a szemem a helyéről. Az anyám minden egyes jósról azt mondta, hogy köpönyegforgató, és hogy csak a pénzünk kell nekik. Ezért soha életemben nem kaptam jóslást senkitől. De általában ilyen vén öreg mamcik voltak a jósok. és akikkel én találkoztam büdösek is voltak. Borzalmasan büdösek. Soha sem láttam még hogy ilyen kis korban is gyakorolják ezt.
Aztán magamra szóltam. Tiszta abszurd! Ez a kislány maximum 6 éves! Maximum! Akármilyen hülyeséget zagyvál itt nekem össze biztos, hogy gyermeteg gügyögés lesz. Zavartan elmosolyodtam és bizalmasan oda hajoltam felé.
- Mennyit kérsz?
A kislány felnevetett. Az alkatához képest mély nevetése volt.
- Szerintem amit én kérek fizetséget, azt te nem tudod megfizetni!
Zavartan pislantottam oldalra, és visszanéztem a lányra.
- Akkor....?
- Ingyen fogjátok kapni. Most jó kedvemben vagyok.
Ahha hát oké.
Leültem és várakozóan néztem rá. Oda jött hozzám, és a mancsát a mancsomhoz érintette, Puha és pici mancsa volt pöttyökkel. Behunyta a szemét, és nagyon úgy tűnt mintha koncentrálna valamire. Zavartan néztem Areonra.
A kislány szeme hirtelen kipattant, és a szemembe villant. Bilincsként tartotta fogva a szememet. A kék rész eltűnt. Fehér volt a szeme. Teljesen. Mikor megszólalt a hangja nem az eredeti kislányos, volt hanem egy mély, és rekedtes dörmögés.
- Egy gazdag városból származol, ahol mindened megvolt. De megkellet szöknöd. Miért? Szégyen, ahelyett hogy vállaltad volna a felelősséget megszöktél, és kételyek között hagytad az elhunyt családját. Azt hitték a helyi fekete seregből vissza tért katona volt, aki ott lakott a ti utcátokban. Semmi köze nem volt hozzá. Te voltál. Csak hogy tisztázzuk felakasztották. Miattad. És téged egy cseppet sem érdekel. Gyalázatos. Remélem kínoz a bűntudat mert sok fájdalmat látok a lelkedben. A te helyedben én is szégyellném magamat.
Rendben. Egy hálátlan, undok és felelőtlen gyerek vagyok. Felfogtam!
Az utolsó szavakat már csak ki köpte. Oké, tisztában vagyok mit tett Schar de nem kéne rám fogni az összes tettét! Majdnem a lány fejéhez vágtam volna, és már nem voltam biztos benne hogy egy kislány volt.
-Ó! Látok itt még valamit. Igen, igen Areon.....Ne hidd hogy sokáig mellette maradhatsz még. Majd megtudod mit hoz a jövőd feleslegesen nem pazarlok erre szót. Sőt. ha sokáig mellette maradsz az ő életét is veszélybe sodrod. Igen igen.....halálos veszélyben vagy....látom....egy sötét alak.....de várj...Nem látom az arcát tisztán..Á! Különösebben nem is olyan fontos. A lényeg hogy bűzlik a jövőd a haláltól. Mindenkit kiirtasz magad körül. De egy dolgot árulj el.....azért bántottad Simont mert szerinte is egy korcs vagy......?
Elszakítottam a tekintetemet az övéről, és csináltam egy hátra szaltót. Olyan dühös lettem hirtelen hogy darabokra tudtam volna szaggatni őt. Nem akartam hogy tovább a múltammal, és pláne a jövőmmel törődjön. Nem tudhatja senki. Én meg nem is akarom tudni.
Rá vicsorogtam.
- Ki vagy te? Ki vagy te, Igazából???

Mentünk. Shirina láthatóan meg volt sértődve. Ezegyszer had vezessek már én. Az idő nem volt valami szép, mondhatni óriási köd volt.
Kis idő múlva egy fehér kismacska jött elő. Jósnak vallotta magát. Mivel "Jó napja" volt, ingyen jósolt. Méghozzá Shirinának. Elég furán néztem. Eddig amilyen jósokkal találkoztam...Bár legalább a szarvasokon volt mit enni... A többiek mellett meg elmentem. Phh, az kéne csak, hogy fizessek az ilyen baromságokért! Viszont amit Shirinának jósolt a kismacska, az felkeltette érdeklődésemet. Ki halt meg? Ki lett ott hagyva? Ki lett fölakasztva?!-a kérdések sokasodtak. Végül mikor szóba jöttem, eléggé meglepődtem. A kölyök egyáltalán honnan tudja a nevem?!? És mi az amit nem lát? "Majd megtudod mit hoz a jövő...": Ezt hogy érti?! Ha tényleg tud jósolni, miért nem képes a mondatot befejezni?! Én aztán nem fogok elszakadni Shirinától! Nem leszek megint hónapokig egyedül! De...ha folytatom az utat Shirinával...MEGHALOK?!?!?-kezdtem egyre idegesebbé válni.
Felébredtem gondolataimból.
"...Azért bántottad Simont, mert szerinte is egy korcs vagy?"
Erre már Shirina is felugrott. Ahogy láttam majd szétvetette a düh.
-Ki vagy te? Ki vagy te, igazából???- morogta magából kikelve. Kezdtem félni. Át ne változzon ez itt nekem. Meg nem várva míg a macska válaszol, így szóltam:
-Mennünk kéne...
És elborult gondolatokkal, Shirinát magam után húzva elindultam az ösvény folytatásán.

- Eressz el! Szét kell tépnem!- sziszegtem Areonnak.
Areon azonban nem engedett el, és egyre csak az út további részéhez cibált. Közben a kislány csak mosolygott. A szeme világos kéksége visszatért, és csak gunyorosan méregetett kettőnket. A szemem Areonra villant, és éreztem hogy elönt a düh. Nem nem! Nem fogom hagyni hogy ilyen könnyen kiborítson egy senkiházi, BÜDÖS KIS.........
Bváááá!
Kitéptem magamat Areon mancsából, és a földre vetettem magam. A mellkasom erőteljesen emelkedett. És ahogy lélegeztem éreztem hogy, a düh kezd kiszivárogni a bensőmből. Még egy utolsó mély levegőt vettem és kiegyenesedtem. Vissza néztem a lányra aki még mindig ott állt, és engem bámult az óriási, mindent tudó szemeivel.
- Nem érsz ennyit.....És én sem.- vetettem neki oda foghegyről, és tovább indultam az ösvényen. Nem törődve Areon kérdő tekintetével. Útközben még visszanéztem, de a lány már nem állt ott. Eltűnt. Talán a köd nyelte el. Vagy elpárolgott. Jobb is . Az ilyen macskák genetikai alapállományát mihamarabb el kell tüntetni a föld felszínéről. Ennek az alfajnak rohamosan csökken az intelligenciája. Hallottam már a kutya macska barátságról ám. De ennek semmi köze nem volt ehhez.
Őszintén a lelkem legmélyén megrémített a lány. Olyan dolgokat tudott rólam amiket én magamról még csak nem is sejtettem.
Pff.
Nem érdekel, remélem nem fogok vele találkozni. Mert akkor nem lesz számra Happy End. Részemről nem. Viszont a Simonos ügy nagyon a lelkembe hatolt......nem kellet volna bele keverni Simont. Neki ehhez semmi köze nem volt. Hajj.....na de mindegy megtörtént. Ez van, nem fogom többé sajnáltatni magam. Hátra néztem Areonra.
- Gondolom érdekel mi történt előbb. Meg se próbáld! Nem fogok róla beszélni.....
Azzal tovább fojtattam az utamat, a ködbe. Az orrom hegyéig nem láttam.

-Rendben-vontam meg vállam.-Ha nem hát nem. Csak erre az egyre válaszolj: apád meg fog ölni minket ölni?-kiabáltam, és Shirina után futottam. Éppenhogy megtaláltam. Egyre nagyobb köd volt.
-Shi...rina-szusszantottam-legalább azt mondd meg ki az a Simon-bár láttam, hogy Shirinának abszolút nincs ínyére tolakodásom. Ezegyszer nem érdekelt, hogy átváltozik, vagy sem. Tudni akartam...mindent. Az pedig hogy ki öl meg, az apja vagy Shirina, számomra teljesen mindegy. Kezdtem komolyan azt hinni, hogy csak én nem vagyok benne semmiben. Iris...meg az a rohadt macska. Miért van ez? Mindig mások miatt szenvedünk-eszméltem fel. Shirinát nem akartam ide sorolni. Sajnáltam. Nincs annál rosszabb, mikor nem tudsz hova menni és csak bolyongsz mindenfelé, célodra nem találva. Azt hiszem ebben Shirinával lelkitársak vagyunk. Mindegy. Vagyis az nem hogy útitársam mingyárt felrobban a dühtől.
-Sajnálom-sóhajtottam fel-csak gondoltam, hátha tudnék valahogy segíteni. Keresésben, vagy akármi. Csak kicsit nyugtalanít, hogy veszélyben az életünk-de az mégjobban, hogy a tiéd is-tettem hozzá gondolatban. Hiába. Mások életét mindig fontosabbnak tartottam magaménál, bármennyire is kevesen vannak ezek a "Mások": Raonen és Shirina.
Egyedül ők tudnak két napnál többet a közelemben lenni. Na mindegy.
-Megyünk?-kérdeztem egy szomorú félmosollyal a képemen.

-Rendben.Ha nem hát nem. Csak erre az egyre válaszolj: Apád megfog minket ölni?
Nem válaszoltam, inkább gyorsítottam a lépteimen. Egyszerűen kiborító hogy megkérem hogy ne kérdezzen és csak azért is csak kérdezősködik.
Mikor oda ért tovább nyaggatott.
-Shi...rina. Legalább azt mondd meg ki az a Simon.
Helyesbítek. Nem csakhogy kérdezősködik, hanem olyan kérdéseket tett fel amikre kizárólag nem akartam válaszolni. Szinte rátapintott a lényegre. A két legfontosabb dolog. Még ha a jóslat első feléről kérdezett volna, arra nyögtem volna valami magyarázat félét. DE A LEGFONTOSABB dolgok érdekelték főképpen. Durcásan nem mozdultam, vágtattam tovább.
Kissé talán megsajnáltam őt. Nem volt életcélja, és minden áron segíteni akart nekem. Csakhogy ne unatkozzon. Tisztában van vele hogy bármikor megölhetem vagy hasonlók. Még az életét is képes feláldozni azért hogy ne unatkozom, és hogy kérdezősködjön. Nekem volt életcélom. Megkeresni apámat, segítséget kérni hogy űzze ki belőlem Schart, és tovább éldegélni. Letelepedni, megférjesedni, gyerekeket szülni. Egy olyan takaros patak menti háznál.....és persze konyhával. A konyha a legfontosabb.
Persze Areonnak nyilvánvalóan szófosása volt, és szinte le se lehetett lőni.
-Sajnálom. csak gondoltam, hátha tudnék valahogy segíteni. Keresésben, vagy akármi. Csak kicsit nyugtalanít, hogy veszélyben az életünk.
Hát van okod a nyugtalanságra........
Úgy döntöttem, magamba zárkózom, és nem szólalok meg reggelig. Persze, a durca nálam max fél óráig tart. Vagy még addig se. Idő közben elkezdek panaszkodni, az éhségre, vagy hasonlók.
Megálltam, és kifújtam az eddig benntartott levegőt. Eddig észre se vettem hogy visszatartom. Areon is megállt mellettem.
-Megyünk?
Felé néztem.
- Érzed ezt?
Mivel egy kissé bamba arckifejezése elárulta nekem, hogy hiába annyit se ér mint egy ateista macskának a vallásos egér vacsorára, feladtam a próbálkozást és indultam a szag után. Nem is inkább szag volt hanem valamiféle érzés. Sietősre vettem a tempót, remélve hogy Areon bírja. Na. Egy perc. Van nálam térkép is. Mint mindig elkezdtem sajnálni, kisseb fajta tudatlanságomat, meg forgattam a szememet.
Leültem, elő húztam a számmal a táskámból a térképet. Kissé pergament íze volt. Na de hát nem lehet csirkés puding ízű egy pergament Ki egyengettem a papírt, és megnéztem a Sikoly-pusztai pontokat, ahova el kell még látogatnunk. Hozzánk legközelebb álló vár nem Rom volt. Hanem Dropen. És nem nem igen hallottam róla semmi jót.