Allon a veszedelem végvára

//Hagyjál békén! xD Jobb ötletem nem volt xDD//
//Schar//

Már este felé járt, én meg céltalanul bolyongtam az erdőben. Irigyeltem Shirinát azért amiért volt életcélja. Nekem pedig nem volt. Bár nem mintha örültem volna annak, hogy engem akar kiűzni a testéből. Pardon. Testünkből. EZ a test az enyém is.
És végül is én is csak egy szellem vagyok! A szellemek nem azt csinálják amit én?
Ezen elgondolkodtam. Nem is tudom mit csinálnak a szellemek. Eddig mindig azt hittem ők ugyan úgy öldökölnek mint én de most egy kissé elbizonytalanodtam. Nem csoda hogy meg akar tőlem szabadulni Shirina.
Elkeseredetten, céltalanul leültem egy nagy kőre. És a holdat kezdtem el bámulni.
Shirina nem tudta hogy ez nekem mennyire fájt. Ő nem ért meg engem. Ő csak a gonoszat látja bennem. Már a létezése napjától azt hitte rólam hogy gonosz vagyok. Talán ezért is lettem az. Akivel úgy bánnak mint egy leprással, leprás is lesz. Akivel úgy bánnak mint egy gyilkossal, az lesz. Márpedig velem úgy bántak. Nem tagadom élveztem a gyilkolást. De hogy reagáltak volna, hogyha ők is be lennének zárva egy testbe, aminek az irányítója gyűlöli őt?
Szerintem ők is olyanok lennének mint én....
Felszakadt a torkomból egy vonyítás, amiben benne volt minden fájdalmam. A szél feltámadt és messze vitte a kiáltásomat.
És a szél egyszerre idegen szagokat is hozott.

Mentem előre. Ilwydd és Omissus pedig értetlenül utánnam. Tudtam hogy Shirina itt lesz, csak azt nem hogy szimplán Shirinaként, vagy Shirina Scharként. Valaki vonyított. Volt róla sejtésem ki az.
Mancsom kezdett fájni-Csak most ne!- A fájdalom kúszott fel a lábamon.
Ilwydd és Omissus értetlenül néztek rám.
-Jól vagyok- mormogtam. Ha most még rámszállnak hogy "Mi a baj?" meg ilyenek, Shirina sose lesz meg.
-Amúgy-kérdezte Ilwydd- Miért te vezetsz?
Egoista...
-Mert csak. Ismerem Shirinát. Remélhetőleg nem fog támadni.
-Miért, meg fog támadni a "cica"?
Kezdtem egyre ingerültebbé válni, melyre a fájdalom csak rátett még egy hatalmas lapáttal.
-Ilwydd...Lehet. De, hogy az én támadásomat elkerüld, tartsd meg a tisztes távolságot.
Ilwydd látta, hogy nem vagyok jó kedvemben, hátrahúzódott. Omissus megvető pillantásokat vetett rám. Ez van.
A fájdalom a gerincembe nyilalt. Nagyot nyikkanva elestem. A két jóbarát furán nézett rám.
-Jól vagy?-kérdezte Omissus.
-Persze-támaszkodtam föl a fájdalomtól remegve. Mikor Ilwydd közeledett hozzám, rámorogtam. Visszalépett. Én meg folytattam az utat. Nem érdekelt más, csak Shirina. Egy kis tisztásra értünk, melyről sziklaszirtek lógtak ki egy kb. 10 méteres hasadék fölött. A hozzám legközelebb lévőn pedig ott ült Shirina Schar teljes pompájában.
Lassan léptem egyet.

//Shirina//

A barlang bejáratánál Eugén állt teljes pompájában. Ugyanaz a fekete bunda, a fekete csuklya, és a fekete szem. Kezdtem lassan megszokni hogy nem látom őt más alakjában csak szellem alakban.
Most akármilyen nehéz magamnak bevallanom örültem a jelenlétének. Nem egy biztató gondolat hogy egy lelkileg zokni farkas leszorít egy kő asztalra, miközben egy boszorkány egy 2 méteres tőrrel közeledik felém. És ha úgy vesszük Eugénnal szövetségben állok.
Visszatérve a témához a boszorkány meglepődött Eugén jelenlétén és felnevetett.
- Haha! Még egy lélekkel több! Remélem kész vagy a lelkedet nekem adni, mert ma már nem jutsz tovább a fátylon!
Eugén szeme kitágult.
- Őőő....asszonyom, ez nem volt benne a munka köri leírásomban....De ha nem haragszik az ..ifjabbik hölgyet elvinném.....persze könnyebb lenne a dolgom hogyha nem akaszkodni rá az a......farkas.
A boszorkány felhördült, és elkezdett Eugénhez lassan, és dühtől szikrázó szemmel sétálni.
- Mit képzelsz te.......
Eugén oda sétált hozzám és lenézett rám, mit sem törődve a boszorkány szitkával. Én nem tudtam mit mondjak neki. Jó volt újra látni őt.
- Nagy pácban vagy hölgyem. Szerencséd hogy erre jártam.
- Úgy tűnik olyan nagy szerencsém még sincs. -mondtam kissé bánatosan.
Ekkor a boszorkány morgott valamit, és Engus össze rezzent. Aztán megelevenedett, és Eugénra támadt. Én nyomban talpra ugrottam, és kirántottam a kést a boszorkány kezéből. Aztán ráugrottam, és kioltottam az életét. A boszorkán össze esett. Mikor oda mentem megfordítani a testéből csak hamu maradt. A barlangban hirtelen eltámadt a szél, és valami különös duruzsolást is hallottam. A tűz a széllel együtt kialudt.
Aztán Eugénra terelődött a figyelmem. Ő, és Engus már nem küzdött. Engus is eltűnt a boszorkánnyal együtt. A sötétben szimatoltam, hogy megtaláljam Eugént, de ő talált meg engem. Szorosan magához ölelt, és mivel én nem tudtam mit tenni, vissza öleltem.
Én húzódtam el először.
- Eugén nem tudsz egy átjárót? Vissza kéne valahogy jutnom az élő közé.
Eugén egy darabig elgondolkodott aztán így felelt:
- Téged is jó újra látni, és meglep hogy ilyen hamar meg akarsz tőlem szabadulni.
Már épp magyarázatra nyitottam a számat amikor közbe vágott.
- Jó, jó tudom. Először húzzunk innen, és majd holnap kitalálunk valamit.
Megráztam a fejemet.
- Nem Eugén nekem még ma kell vissza jutnom. Most törd a fejed.
Prüszkölt egyet, és elvigyorodott.
- Nem lenne, jobb ezt egy tűz mellet megbeszélni?
De jobb lett volna. Csak nem volt időm.
-Eugén!
- Gyere.
- Nem! Vissza kell jutnom oda.
- De nélkülem nem fog menni. Szóval gyere.-azzal kiugrott a barlangból. Én követtem. A hó ismét szállingózott, de Eugén talált egy utat ami nem volt úgy behavazva. Egy fél óra kutyagolás után, elérkeztünk egy kis odúhoz a földben.
Füttyentettem.
-Ejha. Szép kis vityilló.
Rám mosolygott.
- Akár itt maradhatunk éjszakára. De ne értsd félre.
- Hahh! Ne aggódj nem értem. Csak alvás!
- Tudtam hogy félre érted....
- Eugén!
De már beugrott az ajtón. Én meg követtem. Kellemes meleg fogadott. Egy fénnyel kivilágított kis kuckóba értem, volt itt heverő, némi étel, füvek, és sok-sok gyertya. Rengeteg gyertya. Talán a kelleténél tovább néztem a gyertyákat. Eugén meggyújtott egyet. Aztán felém fordult.
- Csak a romantika kedvéért.
- Nem akarok romantikázni!
- Mindenki ezt mondja....először.
- Na halljam az ötletedet!
Eugén sóhajtott egyet, és megszólalt:
- Ugyanolyan mélyen bele kell magadat vésned az álmaidba. Mint legutóbb.Engedd el az érzelmeidet, és ha eléggé koncentrálsz sikerülni fog.
Gőzöm sem volt, hogy honnan tudja ezt. Nem is akartam megkérdezni. Oda sétáltam a heverőre, és lefeküdtem. Eugén mellém telepedett.
- Csakhogy melegen tartsalak.....nincs itt takaró.
Ahha. Persze.
Behunytam a szememet. És koncentráltam olyan erősen ahogy csak tudtam. Aztán abbahagytam, mert már igazából nem is érdekelt semmi. Mindenre gondoltam, Scharra, anyura, Areonra.....És mélly álomba zuhantam. Már nem éreztem Eugént, nem éreztem a szoba melegét, és a takarót sem. Beszippantott a sötétség.

Megálltam. Nem tudom mi lesz Schar köveztkező lépése, bár nem úgy tűnt mintha nagyonb morcos kedvében lenne. Hátracsaptam füleimet. Omissus és Ilwydd mellém trappolt. Éreztem , hogy Ilwydd akar valamit Shirinától. Már lépett volna, mikor ránéztem. Inkább visszavonult.
Tétlenül álltam, nem tudva hogy mit tegyek.

Fellélegeztem a testemben. Újra én voltam. Talán Schar küzdött valamennyit ellenem, de már lenyugodott. A köpenyem csurom vér volt, a szíjjak, amelyek eddig megrövidítették Schar idejét a bőrömben eltűntek. Valószínűleg leszakította magáról, miközben nem én voltam itt. Azért éreztem hogy a fogaim vissza húzódnak eredeti helyükre, a karmaimmal együtt, a méretem is elkezdett csökkenni. Aztán egy enyhe csípés a szememnél jelezve hogy a szemem sárgás színe is vissza tért. Idegen szagokat hozott magával a szél. Illetve nem idegeneket, hanem egy ismerőst, is de nem voltam benne biztos. Abban a pillanatban csak gy dolgot szerettem volna igazán.
Fürödni.
Észre vettem hogy a lábam alatt, víz csobog. Úgyhogy levetettem magamat a szikláról, és csobbantam egy nagyot. A vér rögtön elkezdett szivárogni a bundámból, és a köpenyemről. A köpeny néhány helyen elszakadt, szóval ledobtam magamról. Már annyira úgy sem kellet. A táska viszont nálam maradt. Gyorsan, hogy megmentsem a benne lévő tárgyakat kidobtam a száraz földre. Aztán elmerültem a vízben.
Mikor végeztem kicsoszogtam a partra. Megráztam magamat, és átkutattam a táskámat, hogy minden megvan e még benne. Ott voltak még az érmék, és a térkép. A pogácsa eltűnt. Ja. Iris. Nyavalyás tolvaj, majd megleckéztetem őt, ha majd össze futunk.
Az a gondolat se hagyott nyugton, hogy vajon kinek a vére volt rajtam. Areon biztosan tudni fogja.
El is indultam megkeresni. A parton találtam egy rongydarabot, azt magamra hajtogattam, és úgy indultam tovább. Aztán megint megéreztem a szagokat. Így hát oda futottam , megnézni kik vagy mik azok. Két farkas és egy bagoly. Az egyik farka, olyan szürkés-fehér volt a másik korom fekete. A fekete nagyon nézett rajtam [/i]valamit[i] dehogy mit azt valószínűleg nem akartam megtudni. Minden esetre azt kívántam volna, hogy bár csak jobban magam köré tudtam volna csavarni a rongy szerűséget. A szürke pedig még furcsábban. Mintha ráakarna vezetni valamire. Csak azt nem tudom mire. A bagoly meg....minden jel szerint inkább magamra hagyott volna minthogy segítsen nekem. A szürkére tért vissza a pillantásom. Nála volt Areon táskája. Szélvihar módjára támadt fel bennem a harag. Ráugrottam, ezzel őt a földre kényszírtve.
- Mit tettél vele? Hol van?
Aztán rávicsorogtam.

Hála az égnek Shirina "visszatért". És el is tűnt. Kissé megijedtem, attól ahogy leugrott a vízbe. De mire elindultunk lefelé, Shirina már jött is vissza. Remélve hogy felismer rámosolyogtam. Ilwydd nagyon nézte Shirinát, aki megindult felénk. Phhh...
A következő pillanatban már a földön voltam, Shirina pedig fenntről vicsorgott rám. Lábam pedig újra fájni kezdett, és beindult az a bizonyos ördögi kör.
-Mit tettél vele? Hol van?-vicsorgott rám Shirina
-Én vagyok az...-nyökögtem-Areon... Megtennéd, hogy leszállsz rólam?- Úgy tűnt nem hisz nekem. Visszahúztam egyre jobban fájó lábamat.-Kérlek-sóhajtottam-hosszú történet...
Ilwydd közelebb lépett:
-Harcias a lány mondta
Shirina természetéből kiindulva, hogy Ilwydd meghaljon, nem kell szellemmé válnia...
Omissus védekező pózt vett fel.
-Shirina kérlek hagyd a fenébe. Ilwydd csak egy hülye kölyök.

Kissé megbánóan hátra tántorodtam. Úgy éreztem hogy most én vagyok a szörny akit le kell nyugtatni. Mint mindig, az életemben. Ebbe bele lehet őrülni.
- Rendben van.-mondtam morgósan, és eligazgattam magamon a sál szerűséget.- Nem vagyok őrült, nem kell itt nyugtatgatni mint egy skizofrént.....
- Azt erősen kétlem....- mondta a fekete farkas.
- Ilwydd!
A bagoly mintha az apja lett volna, aki neveli őt.
A figyelmem a szürkére fordult. Nem bíztam meg benne. Nem úgy nézett ki mint Areon. a szaga se volt olyan mint Areoné. Mégis képes magáról azt mondani hogy ő Areon.
Meg a repedt sarkú rézangyal hátsóját.
Téved ha azt hiszi elfogom hinni neki. Semelyik épp eszű farkas nem hinné el. És nem engedhetem meg magamnak most azt a luxust hogy bizalom. És szerintem ezen nincs semmi kifogás. A realitásomon kívül.
Bármennyire is nem hittem ennek a szürkének, érdekelt a története. Kíváncsi voltam hogy mennyire tudja Areont leutánozni. Így hát velük szembe le ültem, és állhatatosan bámultam őket.
- Nyílt vagyok minden mesére. Na halljam!

Talpra álltam. Ilwydd meglapult, Omissus érdeklődve figyelt.
-Jól van elnézést...
Fejemet balra fordítva Shirinára néztem, hátha észreveszi a jobb szememen lévő hosszú sebhelyt. Lehet, hogy a mintáim kifakultak de a sebek megmaradtak. Mesélni kezdtem.
-Nos miután elaludtunk Schar lettél. Mire felkeltem már megetted a hódmanókat,és elmentél, megtaláltad Irist és... Érted. Irisből kiindulva, miután elvittem, nagyjából sejtettem, hogy merre lehetsz. Aztán ittam egy pocsolyából, amiben valószínűleg nem szenteltvíz volt.-Elakadt a szavam. Szerencsére ültem, így nem fogtak gyanút arról, hogy mi van velem.Fogaim összeszorítva folytattam- És hát azóta vagyok ilyen.-nyeltem egyet- és... Hát folytattam keresésed, mikor összetalálkoztam Omissussal és Ilwyddel. Ők tudták pontosan hogy hol vagy, idejöttünk és most tartunk itt ahol vagyunk.
Reméltem ez elég lesz neki.

//Elnézést ha valami nem meg engedett szavakat használok...de ez még a finomított verzió //

Ez a magyarázat teljesen úgy hangzott, mintha hallott valamit, a húsvéti nyuszitól akinek a fogtündér mondta. De egyenlőre megbíztam benne, a sebhelye miatt. Csak abban a két...mindegy. Nem akarok szexuális beálllítotságokat keresni közöttük.
De most fel nem foghatom hogy jutottam gondolatmenetben a húsvéti nyuszitól, a homoszexualitásig!
- Rendben.....- kezdtem kissé reményvesztetten.- Akkor ki kéne találni mi legyen a következő fel állás. De septiben.
Ránéztem az ál Areonra. Talán nem is lesz olyan nagy gáz ha velük maradok egy kicsit. Elvégre az igazi Areon megkeresne.
Vagyis, reméltem hogy megkeresne.

-Látom nem hiszel nekem- sandítottam Shririnára. Reméltem azért előbb utóbb leesik neki,hogy nem vagyok személyiségzavaros.
A köveztkező felállás az- Hogy köszönöm az útmutattást, el kell mennünk- hadartam Omissusnak és Ilwyddnek
-öhh rendben- sóhajtotta Ilwydd. Omissus nem szólt. Tán jobb is
-Akkor hát viszlát- mondtam, és elindultam magammal húzva Shirinát, aki így szólt
-Te nem vagy normális.
-Tudom-vigyorogtam
-Nem hiszek neked
-Pedig hát kénytelen leszel. A térkép meg minden. Hogy nem Areon lennék ha minden cuccom itt van. Egyébkélnt nézd a jobb szememet. A sebhely-nem tudtam mást kitalálni.
Elestem, Shirina pedig rám- Öhh bocsi...-sóhajtottam, de felállni nem tudtam. Most, hogy megtaláltam Shirinát elszállt minden akaraterőm, nyüszítve a földön maradtam.

Nem tudtam mit akar tőlem ez a farkas. Igen, nem hittem neki. Ez a történet úgy hangzott mintha a húsvéti nyuszi mondta volna a fogtündérnek, aki tovább adta ennek a Szürkének. Persze ez az Idegbeteg elráncigált a bozótba, és végül olyan ügyesen oldotta meg hogy rám zuhant.
- Uhh bocsánat....
- Szállj le rólam te nem normális....
Végül én kászálódtam le róla, ő meg ott maradt nyüszítve a földön. Nem tudtam szánjam e és segítsek neki, vagy undorodva tovább álljak. Muszáj volt megkeresnem Areont. Végül is ő is segíthet nekem ebben, tehát az előbbi mellet döntöttem. A mancsát a vállamra ügyeskedtem, és miközben nyöszörgött elindultam vele. Közben magamban szitkozódtam, hogy csak én kerülhetek ilyen helyzetbe, egy degenerált farkassal, aki azt hiszi magáról hogy Areon. Jó hogy nem hiszi azt magáról hogy az orosz nagykövet
Nyugisan sétáltam vele az ösvényen. Úgy döntöttem, nem fogom betenni a lábamat, még egyszer sikoly-pusztára mert csak idegesítő szellemek, és halottak uralják a földjét. NAGYON idegesítő szellemek. A lelkem mélyén tudtam hogy utam, (ha akarom ha nem) Brezdenbe kell hogy vezessen. Először is mert, újabb szíjjakra kell szert tegyek, mert Schar széjjel tépte az összeset. És nem szerencsés a szíjjak nélkül útnak indulni. Elkélne egy köpeny, meg egy kevésbé szét cincált szütyő. Meg persze nem ártana hozzá egy kevés pénz sem. Tudni illik nem tanácsos pénz nélkül vásárolni. Ha majd Areon előkerül össze dobjuk a pénzünket.
Lustán lesandítottam Szürkére. A szája nyitva maradt, és fojt a nyála. A magamra terített rongyra természetesen.
Felemelő.
Pont ez hiányzott.

//Shirináék el//

Egyre jobban égett a belsőm. Hála az Égnek, Shirina megszánt, így nem hagyott sorsomra. De miért nem hisz nekem? Sóhajtottam. Halkan meneteltünk, jópárszor megbotlottam. Éreztem, hogy Shirinának egyáltalán nincs ínyére a dolog. Főleg, hogy köpenye hát ...umm kicsit nyálas lett.
-Ííí bocsánat-siránkoztam. Inkább megpróbáltam tartani az iramot Shirinával, fölegyenesedtem.
-Nem igaz, hogy nem hiszel nekem-sóhajtottam és lenéztem-amúgy merre megyünk?-kérdeztem búskomoran Shirina után lépkedve.
//el//