Fhin-erdő

Shirina láthatóan örült, hogy lesz ki vigye a fáklyát ( ). -Jó kérdés-válaszoltam motyogva , mert nem akartam leejteni a fáklyát. A tűz olyan kellemes meleg volt... De a türelmem kezdett fogyni( ).-Shirina. Van egy ötletem. Keresünk olyan alagutat ahol fáklyák vannak. Lehet hogy kitalálnánk. -Amondó vagyok,hogy minél előbb elindulunk, annál előbb kijutunk.

-Hmm....jó ötlet. De nem tudom hova vezetnek a fáklyák. Lehet hogy egy veszett mókushoz.
Körbe néztem. Egy újjab alagút tátongott a barlang falán ami addig nem volt ott. Egy fáradt sóhaj, és elindulok felé. Mögöttem Areon súllyos léptekkel követett. Remélem bírni foglya a tempót. Úgy tervezem még ma kijutunk innen. Már kezdett előjönni klausztrofóbiám lenni. Elindultam az alagútba.
-Areon te menj előre nekem nincs fáklyám. És ahogy látom itt sincs.
Sokat mondó pillantást vetettem felé.

Rendben. Azzal előre mentem. Nem sokmindent láttunk még így se. De azt az ötletet, hogy ma még kiérünk innen, cinikusnak találtam (XD) De elindultunk. Néha beleléptünk egy két pocsolyába. De nagyon egymáshoz se szóltunk.

Már egy jó fél órája gyalogoltunk. El se akartam hinni hogy valaha is kiérünk innen. Nem igazán beszéltem Areonnal. És ő se velem. Lehet hogy, meg haragudott rám amiért bele rángattam ebbe az egészbe? Felsóhajtottam. A mancsaim fájtak a több napi járástól. Már nem is tudtam mióta menetelünk. Már azt se tudtam milyen nap van ma, vagy nappal van vagy éjszaka? Azt se tudtam hogy mikor aludtam utoljára, vagy hogy mit ettem utoljára. Megálltam egy polcsójánál, és elkezdtem belőle inni. Nem volt egy fejedelmi víz de megteszi. Tovább mentünk. nem beszéltünk. Csak a fáklya lobogását hallottuk,és a víz csöpögését. Az út ismét kétfelé ágazott. Megálltam. Talán ha elég mélyen beleszippantok megérezhetem, hogy az alagút melyik végén vagy frissebb levegő. Bár még nem tudtam hogy milyen a Sikoly-Puszta szaga. Ismeretlen.Kb.
- Aeron? Te melyiken mennél?

Friss levegő. Ez kell nekem! A láng kicsit kezdett nőni a beáramló oxigén miatt. Pörkölt farkasorr. Nem rossz Shirina megkérdezte hogy melyik úton mennék.
-Háát.. Amelyikről a levegőt érzem. Egyébként nem tudom. Ha a falak nem mozdulnának el, akkor azt mondanám hogy egyikünk ezen, másikunk azon. De az is lehet hogy mind kettő végén van valami a külvilágból.

Elkezdtem az alagútba szaladni. Minden egyes lépéssel nőtt bennem a remény hogy, talán kijutunk. Már alig tudtam nyelni. Egyre frissebb lett a levegő. És csak futotta futottam és...futottam. Bele a sötétségbe.
- Futás! Areon mindjárt....
A mondatomat egy erőteljes fejbe csapás okozta. Neki mentem a falnak. Hehe. Hogy került ide egy fal? Még a sötétebbnél is sötétebb lett az eddigi sötétség A szemeim kancsalítottak, és össze vissza kóvályogtam. Össze vissza, fel, le, alulra, felülre, belülre, kívülre. Annyira összezavarodtam hogy végül seggre ültem, és elkezdtem tanulmányozni a barlang falát. Olyan érdekes. Eddig észre se vettem hogy milyen gyönyörű. Kótyagosan elmosolyodtam és nagy lelkesedéssel Areonnra néztem.
-Óóóó Areon! Nézd milyen gyönyörű ez a fal.
Oda sétáltam és elkezdtem puszilgatni, ölelgetni, nyalogatni, és összevissza dörgölőztem hozzá.
-Nézd Areon! Szeret minket a fal! Annyira szeretett hogy visszacsókolt!
Mámorosan a falhoz bújtam és kancsalítva rá néztem. Talán a nyelvem is kilógott. Egy kicsit.

Örültem. Shirina elszaladt, én is megszaporáztam lépteimet. Ekkor újra sötétség lett. És egy hatalmas koppanás. Shirina. Ez fájhatott. Odamentem. Shirina enyhén ki lett ütve. Kicsit megzakkant. Mi lesz velem ha így marad? Akkor én is meghülyülök! Ledobtam a fáklyát. És elkezdtem Shirinát visszafele húzni. A másik irányból még mindig jött a levegő. Ahogy tudtam elkezdtem arra futni, magammal húzva utitársam. A falaknak volt pár jó percük. -Nem fogom itt hagyni a fogam!- morogtam.
Azzal a lendülettel estünk egy hatalmasat. Nem tudom mennyit. Egypár méter biztos megvolt. Shirina pedig rámzuhant. Már csak ez kellett. A száraz fű és agyag szagát éreztem. Kinyitottam a szemem. A félhold világított. Kiértünk...

- Óóóó szééééééép kismadáááááárrr!!! Milyen aaaaaaaaaaaaaranyos vagy!!! ANNYIRRAAA MEGLEGYINTENÉLEK EGY KIS PETREZSELYEMMEL!!! SEJ HAJ HUJAJAJAAAA.....-énekeltem.
Olyan szép énekhangom van. Szinte.....lemásolhatatlan.
Egyszer csak nem éreztem a barlang mámorítóan szexi szagát. Hol a szerelmem? Mi történ vele? Csak nem Areon bántotta? Ha igen bosszút állok!
- TE! Hova lett a barlangom??? Mit csináltál vele? Teeeeee.....
Ebben a pillanatban éktelen fejfájás hasított végig a homlokomon. Felnyüszítettem. Mos éreztem meg a szerencsés összecsókolózásomat a fallal. Megráztam a fejemet.
- Areon a francba! Iszonyúan fáj a fejem! - Enyhe körbe nézés- Hol a pokolban vagyunk?
A hold furcsán világított. Mintha nem az eredeti Hold lenne. Vagy a hold egyik ismeretlen felét pillantottam volna meg. Vagy csak homályosan látok? Talán az utóbbi. Éreztem hogy a fejemen kezd növekedni az a bizonyos dudor. A homlokom annyira fájt, hogy elkezdtem a földet ütni. Aztán elnyújtóztam, és bele markoltam a talajba. Vagy talaj? EZ a talajnál egy kissé......
Puhább.
Nem törődve istentelen fejfájásommal, megszagoltam a földet. Füst szag.
Hamu. Kinyitottam a szemem. Pislogtam egy óriásit. Aztán még eggyet.
-Szomjas vagyok.

Hál Istennek Shirina nem bolondult meg. Csak a feje fájt. Még jóhogy. Miután Shirina leszállt rólam, feltápászkodtam. Fújt a szél. Ez már nagyon kellett. Leráztam a port a bundámról. Azaz a hamut. Ekkor Shirina megszólalt:
-Szomjas vagyok
-Én is.-sóhajtottam- de szerintem erre nem igen fogunk vizet találni. Amúgymeg:a fejed nagyon fáj?-kérdeztem,bár a válasz egyértelműnek tűnt. Felnéztem a Holdra. -Nem lehet túl késő, menjünk vagy aludjunk?-kérdeztem. És megnyújtóztattam még ép lábamat.

- Ki kell ábrándítsalak. A fejem nem fáj. Csupán csak úgy érzem mintha egy T-rex csorda hajtott volna át a fejemen.
A szemem most már jobban hozzá szokott a sötétséghez. Este van. Az ég furcsán vészjóslóan magasodott fölénk. A barlang szája amin speciál kivergődtünk, ott tátongott a lábam elött. Egy tisztásra értünk. Sóhaj. Ez még mindig nem Sikoly-puszta. A fenébe. Pedig é minden alaposan követtem és.....
Egyszer csak a szemem sarkából észre vettem egy utat. Oda kaptam a fejemet. Az ösvény sötét volt. és haláltól bűzlött. Semelyik épeszű farkas nem ment volna be oda. Csak hát én nem voltam épeszű. Tudtam hogy hova vezet, és hogy mi fog ránk várni ha elindultuk arra. Muszáj volt megtennem ezt a lépést.
-Indulás.
Ezzel az egy szóval kifejeztem, hogy tovább kell mennünk, bármennyire is nincs az ínyemre a dolog.

//Shirina el //

Hát jó. Ha ezen az úton átérünk élve, az maga lesz a csoda. Láttam, hogy Shirina se nagyon akar menni de megtette. Én meg utánnamentem.

//Areon el//

//Shirina vissza//

Már meneteltünk egy ideje mikor elértük a kikötőt. Beszéltem pár szót egy kedves kapitánnyal, aki meglepő módon kedves volt hozzánk. Bár Szürkéhez kevésbé. A hajónk pont egy óra múlva indult, tehát benéztünk egy fogadóba. Azonnal ránk szegeződött minden szem. Magamra néztem hogy vajon mit bámulhatnak. A szürke köpeny féleségen, és a szütyőn kívül mást nem hordtam. A szürke rongyból, elviselhető csuklyát képeztem a fejemen. Nem volt egy divatos, de megteszi.
- Mégis mit bámulnak?- fortyantam fel.
Akik eddig oly hűen néztek most dünnyögve vissza fordultak az ételükhöz. A hátunk mögött össze súgott pár medve, de nem foglalkoztam velük. Leültem a leeldugott helyre a fogadóban, és amennyire csak tudtam igyekeztem hétköznapinak mutatkozni. Bele se mertem gondolni hogy mi történhet ezzel a néppel a szíjaim nélkül. Vágyakozva néztem őket, hiszen ők nem küszködtek ezekkel a gondokkal mint én. De végül Szürkére emeltem a szemem, és kipréseltem magamból egy mosolyt.
- Tehát? Honnan jöttél?-kérdeztem tőle.

Megsemmisítetten néztem Shirinára. Méghogy honnan jöttem? Direkt csinálja?
-Ahajj Shirina. Nem lehet nekem hinni? Én lenni AREOON-ez utolsó szót kicsit hangosan mondtam mire páran fölkapták fejüket. Összébbhúztam magam, mire lábamba újra éktelen fájdalom hasított. Szám szélét rágcsálva folytattam.-Shirina? Miért nem hiszel? Tudom, hogy nem bízol bennem, de adj egy esélyt, és bebizonyítom igazamat.-halványan elmosolyodtam-Vagy inkább ne?

Most hogy jobban belegondoltam a hangja tényleg emlékeztetett a régi Areonra. De még mindig nem hittem neki. Végülis ha adok neki egy esélyt azzal ő se veszt semmit meg én sem vesztek semmit.
- Redben van.-adtam meg magam.- Első kérdés: Honnan jöttem? Miért vándorlók városról városra, miért nem tudok nyugisan élni, és.......Mond el mi a kedvenc kajám.
Az utolsó volt a legnehezebb kérdés. Mert arra én sem tudtam a választ. A szemkontaktust megszakítva kerestem egy órát a falon. Már 10 perce itt ülünk és sehol egy pincér? Vagy valamilyen...kiszolgáló? A szemem megakadt egy pultoson, és egy biccentéssel köszöntem neki.Ő vette az adást, és oda somfordált hozzánk.

-Honnan jöttél? Hát azt teljesen én sem tudom, mindenesetre itt, a Fhin-erdőben találkoztam veled, és a fekete oroszlánnal. Hogy miért jársz kelsz? Ha jól emlékszem, apád keresed, hogy segítsen rólad "levenni" a szellem éned. Mi a kedvenc kajád? Hát, én csak hódot, és az általam fogott nyulakat láttam hogy eszed, de szerintem, ha éhes vagy mindegy mit eszel. Elégedett mosollyal Shirinára kacsintottam, aki a pincérre nézet. Amaz kijött, gondolom megértette, hogy nem véletlenül vagyunk itt. Mikor odaért az asztalhoz megkérdezte:
-Mennyi a lány? Már úgy értem szabad?- majd Shirinára bökött. Pár másodperc kellett hozzá hogy leesen mit nyökög ez a vadbarom.Mi a? Nagy az Isten állatkertje.
Megismételte a kérdést. Gyilkos tekintettel fölálltam. Szórakozzon velünk most az akinek 6 anyja van.
-Figyu öcsi? Fölveszed a rendelést, és szépen eltakarodsz, különben kitépem a nyelvedet-morogtam. Csönd lett.A farkas hátrált egy-két lépést. Én pedig visszaültem a helyemre. A pincér nyelt egyet és gyorsan felvette a rendelést. Majd mintha misem történt volna, visszament a konyhába,
Valaki megbökdösött hátulról. Egy kis sárkány volt az, vállán egy hollóval.
-Te... Akit az előbb lerendeztél... Vannak kapcsolatai.-óvatosan egy asztal felé bökött:két medve, egy tigris. Az egyik maci gonoszan nézett rám fél szemével.
-Remek-sóhajtottam-Kösz az infót.
A sárkány visszahajolt, hollója, mint valami vészmadár, károgott egyet.
-Hülye vagyok tudom. Kellett ez nekem.-néztem megsemmisülve Shirinára.

Meghökkenve néztem a Szürkére Eddig senkinek sem árultuk el a fekete oroszlánt. De mostmár hittem neki. Bár az egy kicsit méllyre ment, hogy valami hódot ettem meg, meg nyulat. Erre nem emlékeztem. Majd kérek tőle felvilágosítást. Mielött válaszolhattam volna, egy farkas lépett oda hozzánk. a pulttól.
-Mennyi a lány? Már úgy értem szabad?-aztán rám bökött.
Ez hülye.
Már éppen szóltam volna neki hogy keresse meg a helyét, vagy rásegítem őt, de Areon megelőzött.
-Figyu öcsi? Fölveszed a rendelést, és szépen eltakarodsz, különben kitépem a nyelvedet!
Már majdnem felnevettem. Meghökentő hogy Areont ez a hétköznapi kérdés ennyire dühöss tette. A nőktől általában mindennap megkérdezik, pláne hogyha csinosabbak az átlagnál. Én már megszoktam, de látszólag Areont nem igazán, érdekelte. Felkuncogtam, amikor visszafordult, és dühöngve sajnáltatta magát, hogy ezt nem kellet volna. Hát tényleg nem kellet volna. De még soha senki sem védett meg ilyen apróság miat. Nem történt semmi. És ha mondjuk tetszett volna nekem a farkas? De mindegy is. Nem tetszett.
- Én is lerendeztem volna.- vigyorogtam. - De remélem 3 arany alatt nem adtál volna el.- Aztán felnevettem, a fülig vörösödő Areon láttán.
Megérkezett a rendelés, kissé hamarabb is mint gondoltam, a pincér vetett rám egy pillantást és vissza ment. Mikor végeztünk, oda löktem az asztalra két ezüstöt, és tovább áltunk. Kissé idegesített, hogy ennyi pénzt ott hagytunk, egy csirkéért, és néhány száraz kenyérért. Kisétáltunk a mólora, és nétük a hajónkat, ahogy felpakolják rá a rakományt.

Végül elröhögtem magam.
-Miért szerinted eladnálak?-mondtam gúnyosan Shirinának - Te adtál nekem életcélt.. Csak nem lehetek ilyen hálátlan. Vagy mégis?
Miután gyorsan megettük, fizettünk és mentünk. Mertem remélni, hogy a medvékkel és a tigrissel nem fogunk találkozni. Shirinával leültünk a ólónál, és néztük ahogy pakoltak fel a hajóra. És végre, időtlen idők óta nem voltam éhes. Elégedetten néztem a tengerre. Vajon meddig fog tartani az út? Sose voltam még Brezdenben. Kirázott a hideg. Eszembe jutott amit a jós kismacska mondott. Lehet hogy megtaláljuk Shirina apáját. Lehet, hogy meghalok. Na sebaj. Lehet hogy ott sincs. Egy próbát megér.
Egyre kevesebb csomagot pakoltak a hajóra.
-Ömm Shirina? Nem kéne fölszállni?-kérdeztem, és fölálltam.

Egyre idegesebb lettem. És az se tette jobbá a helyzetet hogy Areon sürgetett. A gyomrom minha vetett volna egy bukfencet. Azonal rájötem hogy nem volt valami jó dolog enni hajózás elött. Főleg számomra. ELindultam kissé kótyagosan a hajóhoz, erőltettem egy mosolyt a kapitányra, aki egy biccentett, és oda nyújtotta elém a mancsát. Oda adtam neki a tarisznyámat, ő bele nézett és tovább engedett. Viszont Areontól még akart valamit. Míg Areon elvolt foglalva, előre siettem hogy ne vegye észre ahogy lerogyok egy sarokba, és igyekszem nem elhányni magamat. Előre hátra dőlöngéltem, mígnem elindult a hajó. Úgy döntöttem le kell feküdnöm. Ígyhát lefeküdtem. Nem törődtem az engem szemlélő legénységgel. Biztos voltam benne hogy ennél nem jöhet már rosszab.

Fölszálltunk. Shirinát szinte azonnal átengedték, de a kapitány megállított. Némán meredtem rá. Ő meg gyűlölkődve így szólt:
-Csak vigyázz démon.-
Hát ez hülye. Komolyan! Most mi bennem olyan fura? A szemeim? Mindenki úgy néz rám mintha egy rablógyilkos lennék. A rövid szemkontaktus után a kap. átengedett, és miután felértem ő is feljött. Majd lezárta az ajtót, és a kormányhoz sietett. Ekkor láttam meg Shirinát. A földön feküdt. Valószínűleg megártott neki az ötórai. Odamentem.
-Minden okés?-hajoltam le-Na jó hülye kérdés volt. Valahogy segíthetek?- fölpillantottam. Rajtunk kivül még tán 1-2 utazó volt. Ők tőlünk távolabb ültek. Számtalan matróz rohangált össze vissza, sok segítséget tőlük se várhattam. Majd a kapitányra pillantottam. Gúnyosan nézett rám. Föborzoltam a bundám. Itt valahogy senkiben se tudnék bízni. Szám szélét rágva vártam a megváltást, mikor valami a lábamba hasított. Egy kis tőr. Riadtan felmordultam. Hátranéztem. A kocsmai tigris volt az. Sejtettem, hogy ez lesz. A tigris hatalmasat csapott rám, a hajó széléig csúsztam. Hát, lesz itt a matrózoknak majd munka. A tigris megemelt, mancsával a korlátnak szorított. Fuldokolva próbáltam lefejteni a lábujjakat a torkomról.
-Még egy szót szólsz ahhoz a farkashoz...
- Itt sincs-mondtam hidegvéremet megőrizve, de ekkor a tigris kieresztette a karmait.
-Érthető?-vicsorgott
-Aha-morogtam.
A tigris hirtelen elhúzta mancsát és ellépkedett. Én meg hörögve visszamentem Shirinához.
-Ennyit rólam. Lehet ócsárolni.

Nem szerettem amikor elő jött a tengeri betegségem. Főleg nem akkor amikor szükség lenne rám. De Areon fojton morog valami miatt. Na de hát így szeretjük.
- Nem kell segítség.....- morogtam, de hiba volt mivel majdnem előjött a gyomrom tartalma. Csodás. Így kifogom dobni a taccsot. Megpróbáltam feltápászkodni, de egyszerre a hullámokra gondoltam ahogy a hajó szélét verdesik. Már nem tudtam vissza tartani. Oda rohantam a korlátjoz és kidobtam a taccsot. Aztán ottmaradtam, behunytam a szemem, és rátámaszkodtam a korlátra. A tengeri permet, az arcomat, finoman megszabadította a tacsakos izzadságtól. Többen felnevettek mögöttem. Amitől fellobant bennem a düh. ELkezdtem morogni.
Jajj istenem csak ne itt...Nincs itt a szíjjam. Hirtelen nagyon elkezdtem félteni a többieket a hajón, mert egy ilyen kis helyen nagyobb az eséllye a vérengzésnek.
- Areon....-morogtam.
Le kell valahogy valaminek csillapítani, mert most elég bizonytalan a helyzetük.

Shirina megetette a halakat. Mikor visszaértem a korlátnál volt. Mivel pár matróz kiröhögte, úgy tűnt, mingyárt fölrobban a dühtől.
-Hé fiúk. Nincs jobb dolgotok?-Ekkor a kapitány is odaszólt nekik, hogy menjenek dolgukra. Hogy hányan menekültek most meg... Shirinára néztem.
-Jobban vagy?-kérdeztem. Lábam ellenére megpróbáltam vidámnak látszani- Esetleg ha valami zárt helyre mennél? Szóljunk a kapnak, hátha van szabad hely az "elsőosztályon"

-Eszedbe ne jusson.
Morogtam a korátnak. Még mindig rosszul voltam, de mivel már nem maradt semmi a gyomromban, kezdtem jobban lenni. Már csak egy kiadós alvásra lenne szükségem. De az még várhat. Kinyitottam a szememet, és néztem a tengert. Félre értés ne essen. Nem vagyok hirtelen haragú, csak gyorsan reagálok a dolgokra. Nem kockáztattam meg hogy felállok, inkább maradtam, ahol vagyok. Lehúztam a csuklyát a fejemmről, és próbáltam arra gondolni hgy nemsokára megérkezünk a célunkhoz.

//Shirina el//

Hát oké-sóhajtottam. Úgy sejtettem, hamarosan megérkezünk.
//Areon el//