Nevem:Kazuku
Korom:19
Nemem:hím
Faj:Nagymacskák: oroszlánok
Alfaj:Sátáni fekete
Foglalkozás:vadász,
Harcos tanuló
Kinézete:Teljes teste fekete,izgalmat keltő kék szemek,bajussz helyén 2 oldalt két fehér folt,állkapcsán fehér folt,fekete sörény borítja fejét,bal hátsó tappancsától bokáig fehér folt.A nyakában egy láncamin két fog,és egy tömbház féleség csüng ezüstből,a tartója fekete.
Jellem:Kicsit agresszív,türelmetlen,olykor vicces és jófej,ellenség taszító,bizonyos fajokhoz rasszistaként viszonyul,ravasz és hangyányit finnyás.
Előtörténet:Az ősi Yakou-erdőben,amelyik rég eltünt a föld színéről,lemészárolták a családomat,kis híjján engem is is,bár én megúsztam ösztöneimnek köszönhetően.Nimzától átvándoroltam a Veszedelem dzsungelén,átkeltem a Bátrak erdelyén,hogy eljussak a Fellegvárhoz,de a Sheeba sivatagnál leragadtam.Mostani útom is Fellegvárhoz vezet,hogy megtaláljak valamit,aminek a segítségével életrekelthetem az anyámat és az apámat...
Mivel semmi sem bizonyítja hogy a szülőhelyem,Yakou erdő létezett,ezért legtöbben hülye fiatal lurkónak néztek, aki mártírkodik,viszont be akartam bizonyítani mit tudok..
Bár a falkából mindenki védett,sokan azt állították hogy a sátán maga teremtett engem....Kölyökként sokakat megbabonáztam,akik ha belenéztek a szemembe és rosszra gondoltak, csak a nyomorukat látták,és megőrültek a félelemtől.
Az én hazám a Yakou erdővolt,ahol az én népem élt,de talán csak mi hívtuk így.
Különleges szemeim miatt, a Rabohl falka is felfigyelt rám.Ez volt minden baj okozója...
Mivel valami ördögszülöttnek hittek,ahogyan azt már említettem,meg akartak ölni.A szüleim elbujtattak,így nem talált meg a szomszédos falkából való pár katona,akik arra voltak kiképezve,hogy életeket oltsanak ki.Haragjukban a szülőfalumat mészárolták le helyettem,a gyönyörű magas,vastag törzsű fákat kiírtótták,és a földet felforgatták,majd sót hintettek rá.
Eleinte azt hittem megmenekültem,de aztán valaki a hátam mögül egyszercsak belenyomott egy büdös zsákba,és elvitt egy fura helyre,ahol aztán egy farkas,aki segített rajtam,kirágta,kikaparta a zsákot,hogy elszökhessek,bár nem hiszem,hogy életben maradt azután..Rájöttem,hogy szüleim is odavesztek,és ez az oka,amiért vándorlok.
Jellememről nem én tehetek,bár azóta is tisztelem a Farkasokat.Tudom, oroszlán vagyok,de úgy gondolom tiszteletreméltóak...de lehet,hogy csak az a lány volt olyan nagylelkü velem..
A katasztrófa előtt,gyönyörű békés életet éltem a falkatagokkal,és a családommal,de mivel egyke vagyok,nem cikizett soha senki,és persze a legtöbb lány mindig velem akart jönni,és a fiuk velem akartak játszani,mert én valamitől olyan menő voltam,mikor aztán anyám megmutatta a víz tükrében a szememet,és megmagyarázta,hogy a szemem mindenkit megigéz,megértettem a többiek viselkedését irántam.
A világról annyit,hogy, csak annak van benne hatalma,aki gonosz...aki kedves,
azt csicskáztatják,már aki engedi magát csicskáztatni.
Mindent elveszítettem,a reményemen kívül, ezért leszek az ellenségeim veszedelmes pusztítója, mert már nincs veszítenivalóm..Van aki megpróbál a multjával együtt élni,
de én nem tartozom bele azokba..
Amit az ellenségnek tudnia kell,az az,hogy gyűllölöm a bagyaros barna medvéket!