Fellegvár - az anloanai központ

Teljesen nyugodt voltam. Tudtam hogy nem fog bántani az oroszlán, mert tudni akarta mit keresek itt. Az életemet annyira nem féltettem, nem tudtam miért fenyegetőzik.
Talán mert ő fél?
A legjobb védekezés a támadás? Elmosolyodtam. Ha ez igaz, valószínűleg rosszban sántikál. Furcsa....
Amikor közelebb merészkedett, és mélyen bele bámult a szemembe, kissé megijedtem. Nem akartam eliszkolni, mert bátornak akartam tűnni. Areonért sem aggódtam. A pillanatnyi rosszulét úgy tűnt hogy eltűnt. Rendben.
Leültem, és mintha semmi nem történt volna, bámultam a szemébe. Kissé lezseren, de tartózkodóan. Enyhe mosollyal az ajkamon. A tőrömet felkaptam és bele szúrtam a földbe. Elvigyorodtam.
- Mintha a saját életemet félteném......-mondtam.- Félre ne értse uram. Nem azért mondom el hogy mit keresek itt, mert félek, hanem azért mert nem akarom hogy mindenhol a nyomomban legyen.- már csak mosolyogtam.
- Felteszem, ön is tudja mi történt az erdőben. Azért elnézést kérek. Nem sűrűn szokott ez megtörténni. De remélem semmi harag.....-kacsintottam.-A nevemet, nem mondom el mert semmi köze ehhez. Soha életemben nem jártam még ebben a városban......De tetszik úgy döntöttem letelepszem ide.- Még midnig őt néztem, reakcíóra várva.- Vicceltem. A jövőben nem tervezek itt élni, ha erre kiváncsi. Átutazóban vagyok itt, és ő is.- Az állammal Areon felé böktem.
A másik oroszlánt mintha érdekelte volna a történet. Ránéztem, és megengedtem magamnak egy grimaszt. Aztán vissza néztem azokba a vörös szemekbe.
- Mellesleg....van ez a dolog a zuhannyal...ha érti mire célzok....Jónapot!
A köszönés mindnkettő oroszlánnak szólt. De nem tudtam hogy vették e a lapot.
Aztán felálltam, a tőrömet felkaptam, és indultam tovább a sikátorban. Éreztem, hogy mindannyian engem néztek. Nem tudtam vissza fojtani még egy mosolyt.

Jó szokásom szerint csöndben szemlélődtem. Igen, ez van ha évekig szótlanul botorkálsz.Mikor Shirina egy rövidke szóváltás után elindult, még utoljára a két oroszlánra néztem, és utánna mentem.
-Nem gondolod,hogy követni fognak? Nem akarok se gyáva, se aggodalmaskodó lenni, de szerintem a két oroszlán hidegvérrel legyilkolna minket.-mormogtam. Lehet, hogy gyávának tűnök de nem érdekel. Ha már eddig eléldegéltem ne most haljak meg.

A választ hallgatva fürkésztem a fehér farkast. Mihelyst kikerült alólam egyből jobb kedve lett. Úgy éreztem, nem veszi komolyan a helyzetet. Szemtelenkedett és viccelődött. Velem. Bár felelt a kérdésemre, akkor sem bíztam meg benne, és nem hittem neki. Valahogy túl lazán vette a dolgokat. Az elköszönésére vicsorogtam egyet.
-Csak vigyázz. Nem mindig lesznek melletted, hogy megóvjanak. - mondtam neki és a szürkére néztem, majd a végén én is elmosolyodtam, bár ez a mosoly inkább volt eszelős, mint gúnyos. De ez a mosoly is hamar elhervadt és újból mogorva lett az arcom.
Ezek után megfordultam és kisétáltam a sikátorból. Persze ezentúl is figyelek majd rájuk. Mégis úgy gondolom, a hullájukkal lenne a legszívélyesebb találkozni.
A szűk utcából kiérve ismét a tömegben találtam magam. A mancsom vérzett, minden lépésem véres nyomot hagyott az alig pár centis, latyakos hóban. Hamar el kellett látnom, nehogy elfertőződjön, így hazafelé vettem az irányt, olyan gyors léptekkel, amilyenekkel csak tudtam.

Miközben a fehér farkas válaszolt az oroszlánnak,csak bambultam.A szürke elég hallgatag volt,és kiváncsi lettem volna miért..
A fehér farkas rámnézett és grimaszolt egyet,aztán egy gúnyos mosolyal elköszönt,és az ellenkező irányba indult el.A szürke követte.
"-Nem gondolod,hogy követni fognak? Nem akarok se gyáva, se aggodalmaskodó lenni, de szerintem a két oroszlán hidegvérrel legyilkolna minket"-mormogta a szürke...
Ezt hallván,bár nem akartam megtenni,de ösztönösen a két farkas elé ugrottam,és mérgesen mondtam:
-Valamit nagyon véss az eszedbe,nem vagyok a másik csatlósa..nem állt szándékomban megölni senkit..én is átutazóban vagyok errefelé,és ha valaki megöl,hát az nem én leszek,de addigis nem fogtok tőllem megszabadulni...-mondtam..nem ordibáltam,nem akartam felhívni ránk a figyelmet.Az utolsó négy szót pedig úgy értettem meg akarom őket védeni,bár szerintem nem úgy fogták fel,de a legjobbakat remélem.Szerintem kicsit jobban megutáltak.
Belenéztem a fehér szemébe,és próbáltam arra koncentrálni,hogy értse meg mik a céljaim,aztán abból a mérges arckifejezésból átmentem egy kissé nyugodtabba,de azért bennem volt az érzés, hogy nem érti meg,és azt fogja hinni,hogy a másik csatlósa vagyok,amiről már megmondtam az igazat.

Ennek mi baja.
Döbbentem néztem az oroszlánra. Jó. Talán egy kicsit félre értettem, hogy a fekete csatlósa. Ledöbbenve álltam elötte, és néztem ahogy felénk tornyusol. A hirtelen megnyilvánulása, és érzelem kitörése kissé ledöbbentett. Aztán kapcsolt az agyam, mikor győzködő szemeket meresztett rám.
- .....Őőő..izé.....Te valünk akarsz jönni?!-kérdeztem döbbenten.
Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Mások félre értenék ha két hímmel lennék átutazóba. Erre a gondolatra kissé elpirultam. Areonra mondtam volna hogy a testvérem, vagy a bátyám...de az oroszlánra....Végül is mondhattam volna rá, hogy örökbe fogadta a családom de a kutya se venné be. Segély kérően néztem Areonra, hogy valami épkézláb magyarázatot találjon ki erre. Nem akartam udvariatlanul elutasítani őt, hogy foglalt a hely. Bár az elöbbi kitörése több volt mint udvariatlan. Ha jobban belegonolok kissé meg is sértett.
- Nem igazán tudom......hogy erre mit mondjak....

Enyhén elég volt mára az oroszlánokból.
-Én tudom-sóhajtottam Shirinának.-Nem... Lehet, hogy nem vagy a másik csatlósa, de ki tudja ki vagy.
Világéletemben visszataszítónak véltem az oroszlánokat. Akikkel eddig találkoztam, loptak, megöltek volna. Miután egy kissebb csetepaté után, egy alacsonyan lévő-de oroszlánsúlyt nem bíró- faág mentette meg az életem, megfogadtam, hogy oroszlánban többet nem bízok meg.
- Shirina, szerintem lépjünk. Már ha nem akarsz maradni újdonsült barátunkkal egy teára-mosolyogtam erőltetetten. Végül feladam, mosolyom kaján vigyorrá torzult.
-Meg hát, nincs kedvem fagyott mancsokon állni, szerintem gyorsan beszéljük át mi légyen, aztán keressünk egy meleg helyet.-Mondtam mentegetőzve. Tudom én milyen rossz magányosan, de ha nem, hát nem. Akkor se fogok egy oroszlánnal járni-kelni.

Lassan sikerült visszakullogni a szállásomig. A medveasszony egyből észrevette, hogy megsérültem, bár igyekeztem takargatni. Odarohant hozzám egy tekercs fáslival.
-Uraság, hát maga megsérült! Jöjjön ellátom.
-Ugyan hagyja... - próbáltam szabadulni, de úgy tűnik, hiába. Konkrétan odarángatott egy székhez és leültetett.
-Hagyja csak uraság! Van nálam kenőcs, attól sokkal hamarabb begyógyul majd. - és elkezdte kenegetni.
-Szzz! Óvatosabban! Ha lehet... - próbáltam udvarias maradni.
-Ugyan már! Hiszen maga oroszlánból vagyon! Az oroszlánok nem nyafognak. - viccelődött és egy jóízűt kacagott. Nem tudom miért, de egyszerűen nem bírtam rá haragudni. Én is elmosolyodtam, de aztán észrevettem magam és gyorsan letöröltem a képemről.
-Így ni, kész is van. Most már nem lesz semmi baja. - mondta kedvesen. A seb gondosan be volt kötve, a vér alig szivárgott át a fáslin.
-Köszönöm, jóasszony! - mondtam neki, pedig én nem szoktam ilyen apróságokat megköszönni...
-Ugyan nincs mit, uraság! - hangja szelíd volt, akár egy édesanyáé.
Felmentem az emeletre a bőr kesztyűimért, hogy a kötés ne sérüljön és ne ázzon el annyira. Hamar megtörölgettem magam nedves kendővel. Továbbá felhúztam sötét köpönyegemet is, és másik ruhát öltöttem, megszabadulva a bűzös ruhadaraboktól. Arcomat kendővel takartam el, persze a szállón még csak a nyakamba kötöttem a medveasszony miatt. Ugyanis ismét ki akartam menni az utcára. Nem tekintettem lezárva előző ügyemet. Az a biztos, ha figyelem a két jómadarat. Az emeletről lekászálódva ismét az ajtó felé léptem.
-Hát már megy is? Nem kéne pihennie? - kérdezte a medve.
-Sajnálom, de van, ami nem várhat! - mosolyogtam és kimentem. Ez a szálló...még mindig feláll tőle a hátamon a szőr.

Ismét sokaság vesz körül. Felvettem a kendőm és a csuklyám, majd igyekeztem visszatalálni a sikátorhoz, már amennyire sebesülésem engedte. A sokaság könnyedén rejtett el.

A fehér döbbenten nézett rám,és én szememmel próbáltam győzködni.
"Te velünk akarsz jönni?!"-csodálkozott,és bámult.Erre megszólalt a másik:
"-Én tudom-majd a fehérnek sóhajtott-Nem..Lehet, hogy nem vagy a másik csatlósa,de ki tudja ki vagy.-majd ránéztem.
A szívem egyre gyorsabban kezdett dobogni,és nagyobb lett bennem a remény,hogy megengedik,hogy velük menjek.Megszólaltam:
-...Szemtelen voltam, hogy csak így beolvastam,bocs.Ön,pedig-mondtam,majd ránéztem a fehérre -nem kell erre semmit mondjon,de legalább,egy esélyt adjatok, bár tudom, hogy nem izgat titeket, de legalább 1-et, hogy bebizonyítsam,nem vagyok olyan fajta,Tőlled pedig Szürke, megtartom a távolságot.
Ekkor már nagyon reméltem, hogy kapok egy esélyt.
"Úr Isten,most segíts meg"-gondoltam,majd felnéztem a fakó égre,és aztán magam elé,le a földre.Éreztem, hogy a fehér talán a szemem figyeli,aztán gyorsan visszanéztem rá,takarva, a reménykedésemet.

//Areon magában jegyezte meg az oroszlánokhoz való viszonyulását, -mivel új sorba kezdte- Shirina pedig nem mutatkozott be, így a nevét sem tudhatod. Kicsit figyelj oda jobban! Admin//

Nem tudtam mit válaszoljak erre. Láttam a szemében a reményt, és nem akartam csak úgy összetiporni a lelkét. De mi mást tehettem volna? Választanom kellet, hogy Areon vagy Ő. Szinte magammal veszekedtem. Egy pillanatra elkalandazott a képzelő erőm hogy mi lenne ha. Areon reakciójából láttam hogy valahogy nincs ínyére az oroszlán. Meg hát nem is akartam egy hadsereggel menni Brezdenbe.
Döntöttem.
- Figyeljen uram...Én megértem magát hogy nem akar egyedül maradni, és higgye el ismerem az érzést. De tovább kel mennünk és nem akarom hogy olyan sokan felfigyeljenek ránk. Remélem megérti.....- miközben ezt mondtam neki, nem néztem a szemébe.
De mint mindenki tudja, elkövettem a mlegnagyobb hibát....és bele néztem a szemébe.
Láttam hogy a remény kialszik benne.
Egyszerűen gyűlölöm magamat, de nem tehettem mást. Több mint gyanús lett volna egy oroszlánnlal utazni. Félra kaptam a tekintetemet és oda szóltam Aronnak hogy gyerünk. Otthagytam magam mögött az oroszánt hátra se nézve. Egy fogadó után kutattam, ahol remélhetőleg melegebb volt mint idekint. Az idő hűvösebb lett. És én lehajtott fejjel bandukoltam.

Shirina után mentem. Éreztem, hogy rosszul érzi magát, az oroszlán miatt. De megnyugtató, hogy a nagymacska nem jön velünk. Shirina mellé léptem.
-Tudom, én vagyok a hibás. Én akartam, és köszönöm, bármennyire is nehéz volt nemet mondani. Azzal az oroszlánnal nem stimmelt valami... A szemei.
Egy pillanatra elmerengtem.
-Na szóval ne legyél mérges magadra.-sóhajtottam hátracsapott füllel.

Sikerült visszatalálnom a sikátorhoz. Közvetlenül előtte állt egy bódé, ahol meleg teát árultak. Én is beálltam a sorba, de közben a jelenetet figyeltem, bár kicsit nehéz volt belátni a sötét helyre. Észrevettem, amint a két farkas otthagyja az oroszlánt.
Hmm...Mégiscsak jó ötlet volt visszajönni. Tehát nem vesznek akárkit maguk mellé.
A sor nem volt túlságosan rövid. Az eladó rosszalló tekintete végig rám szegeződött. Pont akkor kerültem sorra, mikor a kettő befordult a túloldali utcára. Nem akartam lemaradni, így egyből ki is kanyarodtam a bódé elől, egyenesen a sikátorba. Bár a másik fekete még mindig ott állt, és kockázatos volt, hogy felismer, de nem maradhattam le. Nem néztem rá, csak lesütött tekintettel szedtem a lábaimat. A nagy igyekezetben véletlen neki is mentem, de nem törődve a bocsánatkéréssel, haladtam tovább. Próbáltam a sántaságomat is elfedni, de a megerőltetés miatt irtózatosan fájni kezdett a seb. Alig vártam már, hogy kiérjek végre innen.

Otthagytak.....A reményem nem aludt még ki,de otthagytak...Makacs vagyok,ezért utánnuk rohantam,és éreztem, hogy a másik fekete közel van,nekem is jött,aztán fogtam magam, és a farkasok után futottam.Le előzve a feketét,a sörényem borzolva,egy olyan "anya ösztönnel" megakartam védeni azt a kettőt.Kikönyörögtem magam,hogy ne haragudjanak,és a szemem szinte visított, hogy fogadjanak be.Hiszen még csak egyfajta kölyök vagyok....egy nagyranőtt kölyök,aki nem érzi a dolgok súllyát.
"Ha nem fogadnak be,tovább próbálkozom.Nem-et nem fogadok el..."

Kikanyarodtam a sikátorból egy térre. Itt nem volt olyan nagy a sürgés-forgás, csak elszórtan pár járókelő. Areon próbált megnyugtatni, de egyszerűen lelki ismeret furdalásom volt.
-Na szóval ne legyél mérges magadra.- kezdte, hogy mégjobban forgassa bennem a kést.
-Nem vagyok mérges magamra. Csak kissé idegesít a gondolat, hogy két oroszlán ugyanott, ugyanakkor, nekünk esik. Pláne hogy ez egyik be is akart állni hozzánk. Neked ez nem gyanús?
Hátulról éles tappancs csattogás hallatszott. Istenem add hogy ne Ő legyen...
Hátra néztem és látam hogy közelít felénk az az oroszlán. Ez nem képes feladni? Nálla a nem az snofu?
Egyből felválltotta bennem a szánalmat a düh.
- Ha egyszer azt mond nem, akkor nem!- toppantottam.
Az utolsó szavakat mintha nem is én mondtam volna, mert kisértetiesen mutálodott a hangom, és hangosodott. Az egész teret betöltötte szinte.
Hátra hőköltem a hirtelen hangulat változásomon, és a földöntúli hangomon. A járókelők, most meghökenve néztek rám. A egész jelent a téren megállt. Szinte lefagyott. És mindeki engem nézett.
Nyeltem egyet, és elpirultam. Ijedten néztem Areonra, hogy mondjon valamit de, hogy mit azt nem tudtam. Én sem tudtam semmit sem mondani. Csak álltam ott mint egy fa. Jó formán a földbe gyökerezett a lábam. Megköszörültem a torkomat.
- Nincs itt semmi látni való. Mehetnek a dolgukra. -mondtam, immár a saját hangomon.
Akik eddig engem néztek most megvonták a vállukat, és tovább mentek.

-Hát csak egy csöppet- válaszoltam Shirinának. Ekkor hallottam meg hogy valami nagy jön felénk. Akaratlanul, de visszafordultam. Valamelyik oroszlán. Feltehetőleg a tarkabarka ért vissza. A tömegre való tekintettel, nem vettem fel semmilyen harci beállást.Mi lesz még itt?...
- Ha egyszer azt mond nem, akkor nem!-mennydörögte Shirina. Azt a hangot...Kirázott a hideg. Látszólag Ő maga és a tömeg is meglepődött. Majd Shirina így szólt:
- Nincs itt semmi látni való. Mehetnek a dolgukra.
A tömeg lassan elindult, de eztán furán néztek ránk. Az oroszlán meg csak közeledett. Hát.. Magam után húztam Shirinát az egyik bódé mögé. Az eladós elég érdekesen nézett ránk. Gyorsan elszedtem Shirinától egy kis pénzt, odaadtam az eladósnak, aki ettől megenyhült. Én pedig szám elé emeltem ujjamat, jelezvén neki hogy csönd legyen.

Mellettem a fekete kifutott a sikátorból egyenesen a farkasok után. Mihelyst elhaladt mellettem úgy döntöttem, nem követem, hanem visszaléptem, és a sarokból lestem őket. Majd utánuk eredek, ha úgy érzem itt az ideje, de per pillanat innen is remekül rájuk lehetett látni.
Mikor a fekete utánuk eredt az a fehér, Shira, vagy ki leüvöltötte. Úgy tűnik, lebuktatja saját magát, ehhez még én sem kellek. De az oroszlán még hasznomra lehet...ha képes annyira felbosszantani, hogy átváltozzon, akkor nekem ott sem kell lennem, egyből dutyiba kerül mind a három.
Tovább leskelődtem és láttam, amint a kettő előre siet és eltűnik egy bódé mellett. Mivel nem láttam a közelben biztos fedezéket, így maradtam a helyemen még egy keveset és tovább követtem a történéseket biztos távolból.

Futottam utánnuk.Hátra fordultak,majd a fehér,leüvöltötte a fejemet,én erre visszaszóltam:
-Nem azért jöttem,hogy megint bekönyörögjem magam,de nem adom fel.Annyit akartam mondani,csak, hogy a másik fekete,követ,és valószínűleg,a sarokból figyel.De...lenne egy kérdésem ha szabad...talán ti nem,de én teljesen barátiasan nézek a szemetekbe,és viszonyulok hozzátok.-akkor úgy döntöttem gyerek módjára viselkedem-Lehetünk,barátok??-ekkor egy percre megállt a szívem,és pár ezer gondolat haladta keresztül a nagy fejemet.-Nem ismerem a másik oroszlánt,nem hátúlról szánékozom megtámadni titeket,azaz nem vagyok olyas beépített tag.Te-ránéztem a fehérre-ne idegeskedj,mert láttam a szemedben...-mondtam,kis sejtést keltve arról amit láttam.Láttam,hogy a fehér, egy hibrid...ezért...nem akartam felidegesíteni..nem akartam hűvösre kerülni,meghalni,vagy ki tudja, mi mást...



-Csak annyit akarok,hogy legyünk barátok-ők bementek valahova,én pedig utánnuk-és, hogy egy csöppet beszéljünk-majd a szürke előkapott némi pénzt a fehértől,és odaadta az eladónak,majd én kikerestem ugyanannyit és odaadtam az eladónak,kikaptam a kézéből a farkas pénzét,és visszanyujtottam:
-Fogadjátok el...-majd mélyen a kettő szemébe néztem.Kicsit fura volt,a saját pénzüket visszautalni...-legalább,ennyit...
Beljebb mentem,hogy ne lásson mindenki,és megkértem az eladót,hogy hagyjon minket...és ne nézzen olyan furán,mert engem már irritált.Megszólaltam:
-Tudom,kicsit fura...farkas-oroszlán barátok....már ha ti barátkozni akartok-fűztem hozzá-de,én tényleg...veletek akarok menni.....igazán kaphatnák egy próbanapot...-majd meggyőzően rájuk néztem.

Valahogy megéreztem hogy nem akar gyerekesen viselkedni. Pedig pont az csinálta. Kezdett nagyon idegesíteni hogy fojton ott legyeskedik körülöttünk. Nem tagadom jól jött az infó hogy a fekete oroszlán még ott van és figyel minket, de akkor is!
Ő nem tartozik hozzánk.
- A barátom akarsz lenni?- kérdeztem tőle hitetlenkedve. Még Areon se volt teljesen a barátom!
- Figyelj, nem akarok durva lenni. De az leszek. Egy barátság nem kezdődhet el egyik napról a másikra. Vagy egyik percről a másikra. Nem jöhetsz úgy oda az egyik járó kelőhöz hogy: Héé a haverod akarok lenni! Nem. Ehhez idő kell. És bizalom. És perpill semejik sincsen meg részemről.
Kezdett ismét felidegesíteni magam, így hát össze vontam a szemöldököm, és behunytam a szemem. Rá raktam az orromra a mancsomat, és igyekeztem nem neki esni. Vagy még az is elég lenne ha én támadnék rá, nem pedig Schar. Gondolatban elképzeltem ahogy szépen lassan lenyúzom róla a bőrt.....
Nos, ez egy kissé megnyugtatott lelkileg.
Valahogy elkéne hesegetni a képből ezt a két oroszlánt. A fekete oroszlánhoz nem tudtam úgy oda menni hogy " Légysz ne nyargalj egész nap a sarkamban, mert így úgy érzem magam mintha lenne egy féltős meleg bátyám."
Nos végülis ha megváltoztatnánk a kinézetünket, akkor nem lennénk olyan feltűnőek. Szagról se tudna olyan jól követni minket mert végülis ez egy város. Városban nagyon sok az illat. A különböző állatok, és bódék illata nyílván össze zavarná.
Remek. Nem egy világhírű ötlet, de megteszi.
Felálltam és felhúztam Areont is.
- TE nem jössz. mondtam az oroszlánnak.-Areon menjünk, van egy ötletem.
Azzal felráncigáltam, és lopakodó üzenmmódban elindultam otthagyva a cicust.
A napot teljesen eltakarták a felhők, így nem tudtam megsaccolni hogy kábé mennyi az idő. De gyanítottam hogy kora délután van. Elindultam Areonal az utcákban. Igyekeztem a belváros felé venni az irányt, és keresni egy szabót. Át is kellet még öltözni, és nem akartam fogadóra költeni a pénzt. Tehát nyilvánvalóan szabóhoz kel mennünk.
Egyre többen szállingóztak ki a házakból, és lassacskán ellepett bennünket a tömeg. Remek. Tovább mentünk, befordultunk egy sarkon, aztán jobra fordultunk. Egy széles utcába értünk ahhol mégtöbb járó kelő volt. Átvergődtem a tömegen szabó után kutatva.
"A fene egye meg! Azt se tudom hol vagyok, de nekem szabó kell mi? Idióta egy ötlet volt......"
Már fordultam volna vissza, amikor megakadt a szemem egy kirakaton. Oda verekedtem magam, és bámultam. Mindenféle selyem, és kelme volt kirakva oda, amik szinte ordibáltak hogy érintsem meg. Nyeltem eggyet, és beléptem boltba.

[i]//A középső körben nincsenek ilyen sötét helyek (csak a külső gyűrűben, ahol a szegényebben laknak) és szerintem egyik bűnöző sem áll eléd így, legalábbis nekem ez elég valószínűtlen szituáció. Írd oda azt, ami eddig volt és haladhatunk tovább. Admin//
Nem .____. Nyilvánvalóan zavar.

Ezt jól elintézted-mondtam Shirinának miközben mellette ügettem. Még mindig nem értettem az oroszlánt. Na mindegy. Hirtelen eszembe jutott valami.
-Shirinaa? Ha már úgyis az én gyémántomból lett a pénz felváltva... Nem lehetne, hogy a negyedét odaadod? -mosolyogtam.
Ha mondjuk elkeverednék, váltságdíjat követelnének stb,stb...
Egy pillanatra megláttam valami hatalmas farkasszerűséget. Olyan volt mint Schar, csak épp még nagyobb, és fekete.
Majd eltűnt. A következő másodpercben mintha valami megragadta volna a lábaimat. Felordítottam. Nem tudom mit ittam abban az erdőben, de ez már kezdett kicsit sok lenni. És a valami hirtelen elengedett. Ém meg hatalmasra nyílt szemekkel megdöbbenve álltam.

//Kazuku figyelmét szeretném felhívni a szabályos játékra! Egyszer sem pillantottál rám, -szerintem a megérzés kevés, főleg, hogy nem is bizonyosodtál meg felőle- így azt sem tudhatod, én vagyok-e ott vagy sem. Továbbá -ez nem szabálytalanság, csak észrevétel- a reagjaidban igyekezz minél érthetőbben levezetni egy-egy cselekményt, ne legyen az, hogy mire kész leszel, kusza lesz. Ezért ajánlott küldés előtt legalább egyszer átolvasni.//

A két farkas megindult, egyenesen végig az utcán. Úgy sejtettem, itt az ideje lépnem. Kikanyarodtam és végig a fal mentén, alig észrevehetően követtem őket. Közben egyre erősödött a forgatag, de én tisztes távolságból végig szemmel tartottam őket. A sebem egyre jobban vérzett a megerőltetés végett. Igyekeztem nem foglalkozni a fájdalommal, ami elég nehézkesen ment.
Körülöttem a népek mind elegánsan festettek, közel s távol én voltam majdnemhogy az egyedüli gyanús jelenség. Ugyanis nem szoktak olyan könnyen beengedni ebbe a körbe kétes alakokat. Az itteni őrök tudniillik nagyon jól végzik a dolgukat. Fel is tűnt, amint az egyik velem szemközt kiszúrt. Ha sokáig legyeskedem itt még a végén bevisznek, vagy kidobnak ebből a gyűrűből.
Így jobb híján egészen a szemem alá húztam a kendőmet, úgy, hogy az orromat még takarja a másik vége, de lássak is azért, ha kell, a sebesült mancsommal pedig kicsit összeéreztem. A latyakos hóval néhol bepiszkítottam magam, és a köpönyegemet még jobban a fejembe húztam. Levettem az oldalamról erszényemet, amit szétbontva a földre terítettem, majd beterpesztettem magam a fal mellé.
-Ádjatok, ádjatok a vák nyomorultnák! - nyögdécseltem szánalmas, torzított hangon. Közben lopott pillantásokat vetettem a csuklya alól a kirakatot bámuló farkasokra. Az őr határozottan elkezdett felém közeledni, majd fölém állt.
-Ádj jó uram! Ádákozz a szerencsítlennek! - tapogattam ki a mancsát, amit undorodva egyből el is húzott.
-Az előbb nem tűntél vaknak. - tekintetével méricskélt.
-Óh, pedig az vágyok, az istenekre! Ha maga azt tudná, hogy vakultám még!
-Hallgatlak. - a katona egyre kíváncsibb lett és közelebb hajolt. Elég cinikusnak tűnt.
-Tálálkozott már mágá meduzáfattyúvol? - csak félig emeltem felé a tekintetem. Közben fél mancsommal, amelyikkel nem támaszkodtam végig kalimpáltam.
- Nem. - álmélkodott.
-Hát jóul is tevé azt, uram! Messzi fődről jöttem én, ahol szintén rikáság vót, de én mégis tálálkoztom egy nyávájássul! Eléálluk, áztán nékiesek, hogy széjjeltípjem! Kétszer akkora vót, mint én! - mutogattam és a szétterpesztett ülésből felegyenesedve néhol két manccsal mutogattam neki - Má' majnem meg is vót a torká, áztán levetett mágárul, le egyenest a fődre és a rusnyá pofáját a kípembe tóta! Én bolond meg belenéztem a szemíbe és úgy égni kezdett, hogy ázt hittem kifolyik a hömem [szemem]! De közben nem folyt él, hanem a véres könnyeim potyogták, de ez volt az utolsó, ámit láttam ezzekkel a rossz szémékkel! - ekkor hirtelen felfedtem előtte a vörös szemeimet, amaz pedig hanyatt-homlok futott arrébb, mint akit legalábbis meg akarnak ölni. Nem jött többet a közelembe. Legalább nyugodtan várakozhatok, amíg kijön az a kettő.
-Ádákozzátok a nyomorultnák! - folytattam monológomat. Sosem árt egy kis plusz jövedelem ilyen kemény munka közben.

A fehér farkas jól lepattintott,majd mind ketten leléptek..Nem mentem utánnuk...egyszer csak valamit halottam..valami fekete "kis" akármi mondogatta tályszólásféleséggel hogy adjanak a nyomorultnak.Gyanus volt...Reá néztem, majd a szél elkezdett süvíteni,sőt,majd hogy nem egy kissebb viharhoz hasonló jött.Olyan erőssen fújt,hogy alig bírtam a lábamon megmaradni,majd lehasaltam,a kobakomat a földresimítottam,becsuktam a szemem és aa karmaimmal kapaszkodtam a földbe.A szagok,illatok terjengtek,és a fekete oroszlán szaga pont az orrom alatt haladt el.Nem tudtam honnan,de gyanítottam.Inkább,csak megmaradtam a helyemen.A szél elállt.Lassan felálltam,és az egyik őrön állt meg a tekintetem,amint azzal a valakivel bezsélget.Onnan jöhetett a szag..Mikor a szemét megmutatta,akkor bebiztosította a tudatomat..Nem voltam valami virágos helyzetben:a farkasok a jobb, az oroszlán pedig a bal oldalamon volt..Lelöktem magamat a földre...mintha szívem feladta volna a szolgálatot.Ott hevertem, a tömegben,egy fekete földrelökött rongy képében.Reméltem,hogy nem veszik észre....
Bámultam az eget...
Hogy is gondolhattam,hogy egy társaságilény,egy nagyranőtt gyerek...meg tud csinálni egy olyan feladatot....amit én...Istenem...jöjjön már egy barát...lány,vagy fiu mindegy..
Hülye voltam,hogy kikezdtem ezzel a hárommal...mik nem jártak az eszembe...Nem követem többé őket...Valyon mi leszz ennek a vége?..Mindenki teljesíti a célját, és visszamegy a szülővárosába,és aztán soha többé nem látjuk egymást?..A farkasok adnak egy esélyt és az oroszlán ellen fogunk harcolni amig meg nem unja és közénkáll?..Mindenki kibékül,és megfogadnak valami szent köteléket, az oroszlán és a farkasok békéje érdekében???..A farkasokkal leszek,és boldogan élünk tovább,mindent együtt leküzdve,és valahol az oroszlán is besegít majd,de nem áll be közénk,inkább járja a saját utját?..Én leszek majd az aki megvédi a farkasokat? Vagy mi? olyan zavaros vagyok...Istenem...."
S ezzel becsuktam a szemem...Ott...az utca.. közepén..

-Gyere Areon- mondtam, és beléptem a szabóhoz.
Sokféle illat kavarodott a helyiségben, amik gyanítom valamilyen anyag félék voltak. Megborzongtam. Nálunk is ugyanilyen illat volt otthon. Talán egy kicsit más de....
Előre lépkedtem a pultoshoz. Egy vékonyka cica volt ott,fajtát nem tudtam mondani. Fehér szőre, s zöld szeme volt. Gyanakvóan nézett ránk, aztán kedélyesen ( bár egy kis fentartással) üdvözölt.
- Üdvözlöm önöket a Sissi&Ceciliben! Mit szeretnének?-mondta, magas, szoprán hangján.
Megköszörültem a torkomat.
- ŐŐ.....hello.....Mary vagyok. Ő pedig a társam.-Areon felé intettem.- Kéne egy köpeny, ami utazók vállára ajánlott.
Miközben beszéltem, a cicus bólogatott. Miután befejeztem, tapsolt egyet és előjött egy idősebb cica aszony. Olyan vaskos asszonyság volt. Bevezetett egy kisseb fajta szobába. Elővett egy mérőszallagot, és elkezdett méretet venni. Körbe rohangált körülöttem, és fürgén művészi ujjakkal méricskélt. Miután végzett, oda sétált egy asztalhoz és oda firkált valamit egy lapra.
- Rendben.-bólintott, és oda lépett elém.-Kábé úgy egy óra mire elkészülnek. Még lekell mérnem a társát is, bár remélem anyám már megtette és nem......-megrázta a fejét és kivezetett a szobából.
Kiléptem a küszöbön, és ott láttam Areont, ahogy az a cica asszonyság bőszen kacarászik, és bújik hozzá. Az, hogy egy hordó alakú nő, kacérkodik Areonnal.......AREONNAL.........na szóval egy kicsit nevetséges.
Nem csoda hogy körülbelül hat percig levegőt nem tudtam venni a röhögéstől.
Tehát valósággal kirobbant belőlem az isteni kacaj. Ahogy a nő közel hajolt hozzá.....ahogy Areon összegörnyedt, és amilyen fejet vágott.....Na tehát nagy nehezen abba hagytam. Aztán bele gondoltam min is röhögtem és újra elnevettem magam. Nem mindennap látni ilyet.

Hova hoztál Shirina?! Legszívesebben síkítva rohantam volna ki az üzletből. Kicsit túl szürreális volt az egész:egy elefánt méretű macska próbált itt nekem "bevágódni". Szerintem az ötletet inkább mellőzzük...
Mikor Shirina elment a másik szobába, még utolsó másodperceimben, mikor a macska asszonyság nem figyelt, elhúztam az ujjam a torkom előtt, Shirinának jelezvén, hogy keresheti az új útitársát, ha nem siet. Halkan felsóhajtottam, és a külső Világot a lehető legjobban elnyomva, összegörnyedve, kis idő múlva macskásan ültem. Végül megelégeltem a dolgot, egy hangos "Shirina a közelben leszek" és egy "Viszlát"-tal kiléptem az ajtón. Nem messze megláttam egy italárust. Odamentem, vettem egy kis teát. Jól esett a téli hidegben.
-Kéne egy köpeny-gondoltam, miközben visszabotorkáltam a "Sissi&Cecili"-hez, leültem az épület előtti kis padra, és kellemes mulatság gyanánt néztem a járókelőket. Kölyökkoromban mindenki ruhájából, szeméből próbáltam rájönni, milyen élete lehet az illetőnek. Az elméletileg helyes "válaszokban" található volt rablógyilkos és arisztokrata is. Hogy ezt honnan tudom? Gyakran a kiszemelt áldozatok után futottam, és megkérdeztem tőlük, kik is ők valójában. Ezt természetesen nevelőapám nem nézte jó szemmel. Aztán, mikor e sokak által gondol "természetfeletti képeséggel" elkezdtem pénzt keresni, már Raonen se tartotta az egészet badarságnak. Így hát megfigyelőképességem kihasználva juttattam egy kis pénzt a házhoz.

Miközben ott üldögéltem és pénzt kerestem észrevettem, amint az egyik farkasom kilép, majd leül egy padra. Mélázva nézte a forgatagot. Lopott pillantásokkal én is gyakran néztem körül és feltűnt az oroszlán, akivel a sikátorba találkoztam. Ott feküdt, az utca közepén. Valamin nagyon filózhatott. Egy ruha elkészítése nem két perc és én sem akartam unatkozni. Újabb idegen vetett pénzt a kendőmre. Amint megcsörrent az érme, megszólítottam.
-Héj mágá! Mágá ott! - rikácsoltam - Gyűjjön mán idé! - a farkaskutya meglepődve lépett hozzám.
-Igen?
-Lát itt égy oroszlánt? - kérdeztem tőle a fejemet ingatva. Amaz a tömegre nézett és furcsállva válaszolt.
-Tele van velük az utca.
-Hát feketít lát-e rájtám kívüle?
-Igen, ott fekszik a túloldalon.
-Ná, hájoljon ide, fiám! Mondjá má' még néki, így pontosán: "Ha a pádlón vágy, szédjél föl onnán válámit!" - a farkaskutya teljesen nem tudta mire vélni a dolgot, de nem is baj. Úgy voltam vele, ha már morfondírozik a szerencsétlen fekete, ki ne fogyjon a gondolatokból. El is ment újdonsült küldöncöm és láttam, amint ezt elmondja neki. Én csak hátradőltem úgy, mintha ott sem lennék és tovább kuncsorogtam a pénzért.

Töprengtem.Valaki felémjött,és az orrom alá dörgölte:
-Ha a padlón vagy, szedjél föl onnan valamit!
Felálltam:
-Mi a maga baja?!
-Semmi.-mondta,és elment..
-Grr...ajánlom is...chh..micsoda szamár...
Visszafeküdtem...nem volt mit csináljak...kezdett hideg lenni...Na mindegy..
Lassan elaludtam ott helyben.....a latyakos hóban..

Miután elvigyorodtam ,Areon elmenekült a tetthelyről. A szobában volt egy szék, ami szinte ordibált hogy üljek rá. Csak nem tagadhatom meg a bútorok kérését.....Levetettem magamat rá, és onnan vártam hogy leteljen a fél óra. Gondolom Areonról nem csináltak méretet, mert az a nyavajás megszökött. Megint lezajlott elöttem a macska aszonnyal való ismerkedése és elmosolyodtam.
Felálltam, és beszóltam a cicának, hogy a társamnak is kell egy köpeny. Kérte hogy hívjam be őt így hát oda sétáltam az ajtóhoz és kihajoltam.
- Areon kéne a méreted. Gyere be. Igyekezz ne el csábítani a házi asszonyt.
Az utolsó szavakat, már szinte elröhögtem. Vissza sétáltam és leültem a székemre. Elgondolodtam vajon merre van a macska asszony, de utána arra jutottam hogy nyilván elment vacsorát csinálni. Az idő rohamosan telt, és minden itt töltött napommal, csökkent az esély hogy elérem valahára Brezdent.