Anloana világa
Üdv itt! Gyere és ismerkedj meg az itt élőkkel! De vigyázz! Akadnak köztük barátságtalan jószágok is...
Anloana világa
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Anloana világa

A fantasy rp otthona.
 
HomeKeresésRegisztrációBelépés

 

 Sheeba sivatag

Go down 
SzerzőÜzenet
Mufort
NJK
Mufort

Hozzászólások száma : 65
Age : 100
Tartózkodási hely : Mindenhol ott vagyok.

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeHétf. Jan. 09, 2012 2:08 am

Sheeba sivatag QE9HXktvAwMAUApIFgVR

Sheeba-sivatag

Ezt a helyet a homok uralja. Gyakoriak a homokviharok, a Sheebaba tartó karavánok nagy bosszúságára. De mégis csak ez a legapróbb gond. Mivel ebben a sivatagban hemzsegnek az óriás skorpiók. Nagyon nehéz megölni őket vastag páncéljuk miatt, ezért a karavánok sem járnak kíséret nélkül. Mindig velük tart egy kisebb hadsereg, ami képzett harcosokból verbuválódott. Lassan ez is szakmává válik.
A legkedveltebb kereskedőút az a szavanna és a sivatag határán elhelyezkedő füves puszta, mivel ott mégiscsak több az élelem.
Vissza az elejére Go down
Shawati

Shawati

Hozzászólások száma : 57
Age : 28
Tartózkodási hely : Sheeba-sivatag
Foglalkozás : harcos kalandor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeVas. Okt. 14, 2012 1:43 am

//októberi 1. küldetés, folytatás//

Mikor leszállt az este, hirtelen ért a hűvös. Nem gondoltam volna, hogy a sivatagi hőséget megszokva ennyire hideg lehet itt. Egy homokdűne mellett telepedtem le, és az ideiglenes útitársamat figyeltem. Ugyanis időközben a véletlen szerencse folytán találtam egy szkarabeuszt, és most egy korhadt fadarabon lakmározik. Az elnyomás ellen tiltakozva felkordult a gyomrom. Amint visszatérek Izhuszba, keresek ennivalót. Ezek a szkarabeuszbogarak kicsit hasonlítanak azokra a behemót szarvasbogarakra az erdőkben, tenyeremnyi nagyságúak, kékeszöldek, fényesek. Tisztára, mint azokban a hieroglifákban, amikről Waith mesélt, mikor kicsik voltunk. Hát igen, a jó öreg Waith... vajon most hol lehet?
Az a furcsa érzés fogott el, hogy valaki figyel. Hátranéztem: senki. A távolba meredtem, mintha az ősi homokot valami mozgatná... És akkor az a bizonyos valami kihúzta az egyik szál tollamat. Mérgesen odakaptam, de csak egy lyukat találtam támadóm helyén. Felpattantam, és idegesen körbenéztem. Megfosztottak még egy szál tollamtól, ismét körbenéztem, ismét csak egy lyuk. Ez a jelenet még párszor lejátszódott, mire végre bele tudtam karmolni az illetőbe. Kísérteties, mély, torz morgást hallatott, és végre teljes életnagyságában kiemelkedett az ősi földből.
Skorpióféle volt, az a nagyobb fajta, amelyik elérte egy kismacska méretét. Ollói hegyesek voltak, az egyiken vágás éktelenkedett (nyilvánvalóan az a seb, amit a karmom ejtett rajta), farkát támadóan a magasba emelte. Ekkor vettem észre, hogy méregtövise csillag, méghozzá éles dobócsillag alakú volt, olyan, amit a mitológiákban a ninják használnak. És ami rettenetesen felháborított, hogy a csillagot az én tollaimmal díszítette. Az én párducmintás tollaimmal! Hátán egy szkarabeuszt hordott. A szörny valószínűleg azt hiszi, van érzéke a divathoz. Hát téved, rettenetesen téved!
Míg a skorpió nem mozdult, én óvatosan, lassan hátráltam, és ellenőriztem, nem csak a testek hőmérsékletét érzékeli-e? Vagy teljesen vak, és csak a szagokra vagy hangokra lesz figyelmes? A homok alatti közlekedést megmagyarázhatná mindez. De nem, mikor már két-három méter távolság választott el minket egymástól, ismét közelített. Nem gondolkodtam: amilyen gyorsan csak tudtam, előrelendültem, belekarmoltam, majd vissza. Furcsa, szinte már fülsiketítő hangján kimutatta nemtetszését, és felém lendítette tüskéit. A bundámat súrolta a bestia, de szerencsére épp elkerültem. Szabályos harcot indítottunk, közben fél szemmel az eddig begyűjtött bogaramat figyeltem. Ha elmászik, akkor azután ugrom, de szerencsére csak az eledelére figyelt. A skorpió ollójával ismét a tollaim felé akart csípni, sikertelensége pedig elterelte a figyelmét, és nekem adott alkalmat, hogy csőrömmel elkapjam a bogarat. Megpróbáltam nem összenyomni, mert akkor bogár helyett egy plecsni marad belőle, szóval gyorsan leszedtem (a bogár mintha félig hálásan, félig meglepve meredt volna rám), és a skorpió harmadik támadásánál port szórtam a szemébe. Nyilvánvalóvá vált, hogy van szeme, mivel dühösen felsikított, és méltatlankodva eltűnt a homokban. Én pedig büszkén figyeltem, és ráadásul a tollaimat is leszórta magáról.
Másnap reggel csodálkozva néztem, hogy túléltem az éjszaka hátralevő részét (4 óráról volt szó), kora hajnalban fel is kaptam a bogaraimat és, mint aki jól végezte dolgát, szerencsésen megtaláltam a lábnyomaimat visszafelé. Ugyanis nem repülve jöttem, az energiatakarékosság miatt, és nem volt homokvihar a közelmúltban. A fadarab kb. fele az út eleje óta elfogyott, a szkarabeuszok elégedetten pihentek a tetején. Én a csőrömmel próbáltam stabilan tartani a fát, ami nem mindig sikerült, így hát a remete felé vezető úton a hátamon szállítottam a kis társaságot.
Vissza az elejére Go down
~Echo~

~Echo~

Hozzászólások száma : 37
Age : 23
Tartózkodási hely : Szavanna
Foglalkozás : vándor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeHétf. Okt. 29, 2012 5:43 am

Már napok óta voltam a varjú nyomában. Fogalmam sem volt, hogy hová vezet, de rendületlenül haladtam utána. Különben sem volt ötletem, hogy hova menjek. Mivel egész életemet a tölgyesben éltem le, Anloana tájait is csak a történetekből ismertem.

Rendkívül fáradt voltam. Inni az erdei csermelyek vizéből tudtam, ennivaló gyanánt meg jóformán csak fű jutott. Olykor-olykor elrágcsáltam egy kis fakérget, lecsipkedtem pár friss rügyet a bokrokról, de semmi több. Éjszakánként igyekeztem behúzódni valami védett helyre (mondjuk egy fa alá, vagy egy aprócska barlangba), és csak reménykedtem abban, hogy miközben alszom, a történetekben hallott szörnyetegek közül egyiknek sem leszek vacsorája...

Ahogy haladtam előre, észrevettem, hogy egyre kevésbé vannak fák, és egyre melegebb kezd lenni. Egy pillanatra megálltam és körbenéztem. A varjú ott károgott előttem egy aprócska bokor ágán. Még mindig azt akarta, hogy kövessem. Na de mégis hová? -gondoltam.

Percek múlva kiértünk az erdőből. Az előttünk elterülő táj egy igazi füves puszta volt. Még sosem jártam ilyen helyen. Sehol sem láttam egyetlen fát sem, igazi síkság volt az egész. A varjú leszállt elém a földre, és hangosan rám károgott.

-Most meg mit akarsz? - kérdeztem kissé ingerülten. - Szép kis helyre hoztál, mondhatom. Itt mégis mihez kezdjek?

A madár hirtelen felröppent és egyenesen az erdő felé vette az irányt, majd mielőtt észbe kaphattam volna, el is tűnt.

-Héj, gyere vissza! - kiabáltam. - Nem hagyhatsz itt egyedül!

Nem érkezett válasz. A varjú lelépett...engem meg itt hagyott a semmi közepén.

Újból megfordultam, és csak néztem a messzeséget. Mi értelme lett volna visszamenni az erdőbe? Hiszen úgysem látnak szívesen. A varjú pedig biztosan okkal vezetett ide. Lehet, hogy megsértettem az agresszív válaszaimmal, és ezért hagyott itt? Gratulálok Echo, ezt aztán jól megcsináltad. Totál egyedül, a semmi közepén...

Végül bizonytalanságomon, mint már oly sokszor, most is felülkerekedett kíváncsiságom. Hívogatott az Ismeretlen...én pedig engedtem neki. Hátat fordítottam múltamnak, és lassan elindultam a kietlen pusztában...

Nem telt el pár perc sem, mozgásra lettem figyelmes a távolban. Valakik hosszú sorban meneteltek. Talán ők meg tudják mondani, hol vagyok. - gondoltam, azzal futásnak eredtem, dacolva kimerültségemmel.

Ahogy közeledtem feléjük láttam, hogy nehéz terheket cipelnek. Ez lenne a karaván, amiről apa mesélt? A hosszú menetet több oldalról is közrefogták páncéllal és egyéb tárgyakkal felszerelt állatok. Katonák...-gondoltam.

-Khm..elnézést! - szólítottam meg egyiküket, mire mindenki felém fordult. - Öhm..én csak érdeklődni szeretnék, hogy...szóval...lenne szíves elmondani, hogy hol is vagyok pontosan?

A katona elég furcsa arckifejezést öltött magára, majd a többiekhez fordult:
- Na nézzétek, a kis agancsos nem tudja merre viszi a lába! - mondta gúnyosan, majd az egész horda nevetésben tört ki.
- Na kotródj innen! - kiabált rám az egyikük, majd úgy oldalba rúgott, hogy nyomban a földön találtam magam. A többiek megint gúnyos kacagásban törtek ki.

Micsoda fogadtatás - mérgelődtem magamban, majd feltápászkodtam.

A sor elejéről egy felnőtt szarvasbika vált ki, látszott, hogy hátán nehéz terhet visel. Elindult felénk, majd megállt előttem, mogorva tekintettel rám nézett, azzal a harcosokhoz fordult:
-Mi folyik itt? - kérdezte. - Ki ez a kölyök?
Még hogy kölyök - háborogtam, de inkább nem szóltam semmit.
- A kis agancsos a bolondját járatja velünk. Azt mondja, nem tudja, mi ez a hely. És még azt hiszi, hogy bevesszük - felelte az egyik katona, azzal gúnyos mosollyal rám pillantott.
A szarvas gyanakvó tekintettel méregetett. - Csak nem vagy kém, kölyök?
- Kém? Nem..nem, dehogyis - feleltem, kissé talán túl idegesen is. Még a végén azt hiszi hazudok...

A szarvas továbbra is kételkedve pillantgatott rám, majd végül ezt mondta a katonáknak:
-Magunkkal visszük Sheebába. Ha tényleg olyan elveszett, amilyennek mondja magát, jobb, ha nem barangol egyedül. Még meg találják ölni...Ügyeljetek rá, hogy ne okozzon galibát.
A katonák helyeslően bólintottak. A szarvas ekkor megint rám nézett:
- Mi a neved?
- Echo, uram - feleltem udvariasan.
- Rendben, Echo. Velünk jöhetsz. De addig is vedd ki a részed a munkából - azzal rakománya egy részét a hátamra dobta. Azt hittem mentem megszakadok. A katonák még mindig gúnyosan mosolyogtak.

A szarvas visszasétált a karaván elejére.
- Indulás! - kiáltotta el magát, mire a sor újból megindult.

Nagy kő esett le a szívemről. Végre nem vagyok egyedül. Egy kis teher a hátamon, ide vagy oda, majd megküzdök a fáradtsággal. Vállam fölött mégegyszer utoljára visszapillantottam az erdőre, majd elindultam a karaván után.
Vissza az elejére Go down
http://avadonszava.gportal.hu
~Echo~

~Echo~

Hozzászólások száma : 37
Age : 23
Tartózkodási hely : Szavanna
Foglalkozás : vándor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeCsüt. Nov. 01, 2012 1:37 am

Miközben a karavánnal meneteltem, megismerkedtem egy nálam pár évvel fiatalabb szarvasbikával. A vezető fia volt, Shan-nak hívták. Ő is legalább akkora terhet cipelt a hátán, mint én...ha nem nagyobbat. Azt mondta, már azóta tart apjával a karavánutakra, amióta csak az eszét tudja. Anyja a születése után nem sokkal magára hagyta őket, így kénytelen volt mindenhová az apjával menni.

Azt mesélte, hogy Sheebában egy hatalmas varázslóakadémia működik, és hogy egyszer be szeretne majd oda kerülni. Elgondolkoztam azon, amit mondott. Lehet, hogy nekem is meg kéne pályáznom a sulit? Akkor talán kezdhetnék valamit az életemmel...

Kérdeztem tőle, hogy ha Sheeba a sivatag közepén van, miért nem azon keresztül megyünk, miért teszünk ekkora kerülőt. Értetlenül nézett rám. Valami rosszat mondtam?
- A sivatag tele van szörnyetegekkel -felelte végül. - Épeszű állat nem megy arra. Ráadásul rendszeresek a homokviharok, amelyek csak hátráltatnának minket.
- Értem... - válaszoltam. Egyszer azért megnézem majd magamnak azokat a szörnyeket...

Shan minden ostoba kérdésemre válaszolt. Igaz olykor-olykor vágott egy-két furcsa grimaszt, ami valami olyasmit fejezhetett ki, hogy: "Ezt most komolyan kérdezed??", de végeredményben elég sok mindent tanultam tőle.

Éjszaka végre én is tudtam mutatni valami újat. Nagyon tetszett neki, hogy a bundám teljesen más színt ölt, mint nappal. Mivel ő azért sokkal többet tudott a szarvasokról és a varázslásról, mint én, rákérdeztem, hogy szerinte miért történik ez velem minden nap, és hogy ismer-e mást is, aki hasonló "problémával" küszködik.
- Fogalmam sincs...-felelte, azzal továbbra is tátott szájjal bámult rám.

Napokig haladtunk a kihalt pusztán. Még szerencse, hogy rakományunkban jó pár korsónyi víz is helyet kapott, így legalább szomjaznunk nem kellett. Végül aztán megérkeztünk a sivatag széléhez.
- Nézd csak Echo! - Shan izgatott arccal mutogatott az égre. - Látod azt ott messze, fenn az égen? Az ott Sheeba!
- A város a levegőben van? - kérdeztem csodálkozva.
- Úgy ám! Fantasztikus hely!
A karaván elejéről Shan apjának hangját hozta a szél.
- Mindjárt elérkezünk Sheebába! Gyerünk barátaim, kitartás...
Vissza az elejére Go down
http://avadonszava.gportal.hu
Shawati

Shawati

Hozzászólások száma : 57
Age : 28
Tartózkodási hely : Sheeba-sivatag
Foglalkozás : harcos kalandor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimePént. Nov. 02, 2012 1:17 am

Szép, csendes éjszaka volt. A Hold sugarait szétszórván tündökölt a tintafekete, csillagos égen. Egyetlen felhő sem merészkedett a közelébe, amit jól tett. Én épp az eget szeltem át, és Sheeba felé tartottam. És kaján örömmel gondoltam arra a csillagskorpióra, amely legutóbb rosszul járt.
Az alattam lévő tájat kémleltem. Ahogy a füves puszta felett szálltam, észrevettem, hogy lassanként egyre kevésbé hasonlít pusztára, végül átmegy sivatagba. Ahogy összehasonlítottam a Bantoval és a pusztával való határokat, kicsit megborzongtam. Szó se róla, hihetetlenül változatos a táj.
Kezdtem fáradni, így készültem a leszállásra, ekkor azonban megpillantottam egy csapat málhás állatot. Voltak köztük őrök is, de a legtöbbjük szarvas. A katonák ébernek tűntek, és kissé veszélyesnek. Szerencsére földönfutó jószágok, úgyhogy egy menekülési útvonal számomra adott, ha esetleg elfajulnának a dolgok.
Egy felnőtt szarvas (valószínűleg a csoport vezetője) a katonákkal együtt őrizte a társaságot. Hmm... a sivatag határában, árukat szállítanak, és őrök is vannak... kétségkívül karaván.
~Akkor, Shaw, két választás: vagy mész a karavánnal, de megkockáztatod hogy szépen elzavarnak; vagy követed őket, mert egyértelműen Sheeba városa felé tartanak... de akkor is elzavarhatnak.~ Ilyenformán gondolkoztam, miközben légvonalban közeledtem feléjük. Végül leszálltam, és még kétszer átgondoltam a dolgot. Üsse kő, óvatosan odaléptem hozzájuk.
- Jó estét uraim - köszöntem, az őrök és a karaván vezetője felé biccentve. - Shawati vagyok, kalandor griff, és éppen Sheeba, az égi város felé tartok. Ha nem lennék terhükre, és a megengedik, csatlakoznék Önökhöz. Természetesen segítenék az áru szállításában - A cuccok felé pillantottam. Kemény menet lesz, mit ne mondjak. - Tudom, hogy kissé hirtelen érkeztem, de nem vagyok tolvaj, segíteni szeretnék.
Vissza az elejére Go down
~Echo~

~Echo~

Hozzászólások száma : 37
Age : 23
Tartózkodási hely : Szavanna
Foglalkozás : vándor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimePént. Nov. 02, 2012 3:18 am

Elég kemény volt az éjszaka a sivatagban. Mindenkit kifárasztott a homokban való menetelés (engem a leginkább, mivel nem voltam hozzászokva), ráadásul dermesztően hideg is volt. Shan apja végül megálljt parancsolt.
- Ilyenkor mindig pihenünk egy kicsit - felelte Shan. - Szükségünk van az erőnkre, mert holnap még mélyebbre hatolunk a sivatagban, és lehet, hogy majd harcolnunk kell szörnyekkel is.
Shan ledobta hátáról a csomagot és lekuporodott mellé. - Azt ajánlom, aludj Te is - mondta. - Apa és az őrök majd vigyáznak ránk - azzal lehajtotta fejét a homokra.
Én is ledobtam a málhát magamról, majd leheveredtem. De álom sehogy sem jött a szememre. Egyfolytában Sheebán járt az eszem. Vajon milyen nagy lehet? Kedvesek az ottani népek? És ha tényleg az égben van, hogy fogunk feljutni oda? Hiszen nem is tudok repülni...

Hirtelen mozgolódásra lettem figyelmes a katonák körül. Talán ellenség? Körbenéztem a csapaton. A vezér és az őrök kivételével mindenki aludt, beleértve Shan-t is. Úgy döntöttem utána járok, mi folyik ott elől. Lassan feltápászkodtam, majd óvatosan elindultam a katonák felé, ügyelve arra, hogy semmire -és legfőképp- senkire se lépjek rá.

Egy ismeretlen alak körvonalai rajzolódtak ki a sötétben. Egy griff? A történetek alapján csak az lehetett. Közelebb léptem az egyik katonához.
- Ő kicsoda? - kérdeztem halkan.
- Egy újabb hívatlan vendég - felelte.
- Vándor, akárcsak én?
- Fene se tudja - morgott az őr. - Azt mondta, Sheebába tart, és hogy csatlakozni szeretne a csapathoz.

Előrébb léptem, hogy tisztábban lássam az alakot. Gyönyörű lény volt...nem volt sokkal nagyobb, mint én, hófehér bundája ezüstösen csillogott a holdfényben. Szárnyai hatalmasnak tűntek. Istenem, ha egyszer én is repülhetnék!

Vezetőnk gyanakvó pillantásokkal vizslatta az idegent, majd hangosan felmordult:
- Nem viszünk magunkkal. Nem bízok benned. Azt, aki csak így az éjszaka kellős közepén betoppan egy karavánba, biztosan nem jó szándékok vezérlik.

A griff felé fordítottam a fejem. De hiszen lehet, hogy pont olyan, mint én... -gondoltam.
- Khm ... uram? - már fogalmam sincs, hogy mi vitt rá arra, hogy ezt tegyem.
- Mit akarsz? - fordult felém a szarvas.
- Lehet, hogy ugyanolyan elveszett, mint én voltam. Tegyük fel, hogy igazat mond! Lehet, hogy tényleg csak segíteni szeretne...márpedig ahogy elnézem itt el kell a segítő kéz...akarom mondani láb.
- Mire akarsz kilyukadni? - nézett rám szigorú tekintettel, holott tisztában voltam vele, pontosan tudja, mit is akarok valójában.
- Nem jöhetne mégis velünk? Ígérem, felelek majd érte. Vigyázok, hogy ne okozzon semmi problémát - Atya ég, ezt komolyan én mondtam??
A vezető a griffre pillantott, majd újra felém fordította a tekintetét. Az őrök némán álltak, én pedig lélegzetvisszafojtva vártam a választ. Majd a vezető végül bólintott.
- Rendben. Velünk jöhet. De csakis a TE felelősséged, Echo, megértetted?
- Igen, uram - nagyot nyeltem. Hogy lehettem ekkora hülye? Hiszen még csak nem is ismerem ezt az idegent...lehet tényleg rosszban sántikál...akkor pedig lőttek nekem!
Vissza az elejére Go down
http://avadonszava.gportal.hu
Shawati

Shawati

Hozzászólások száma : 57
Age : 28
Tartózkodási hely : Sheeba-sivatag
Foglalkozás : harcos kalandor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimePént. Nov. 02, 2012 3:43 am

Láttam, hogy a katonák (meg persze a karaván többi tagja, kiváltképp a vezér) nem nagyon örülnek nekem. Megjelenésem kavart egy kevés port, de hát ez legyen a legnagyobb bajom. Az a variáció is előfordulhatott volna, hogy szó nélkül nekem rontanak, lefognak és egy patát a szememnek tartva, csapásra készen kérdezik, honnan jöttem meg stb. Átfutott az agyamon néhány ilyen horrortörténet, persze azért figyeltem a környezetemre is.
- Nem viszünk magunkkal - szólt végül a vezér. Erre mondjuk számítottam. - Nem bízok benned. Azt, aki csak így az éjszaka kellős közepén betoppan egy karavánba, biztosan nem jó szándékok vezérlik.
Ezt mondjuk már kikértem magamnak, de azért csak hallgattam és biccentve arrébb kullogtam. Leültem, és a homokot piszkálgattam, hátha megjön a jó szívük.
Úgy tűnt, meg is jött, mert hallottam magam mögött egy fiatal és a vezér beszélgetését. Végre kisült, hogy mehetek, így vígan pattantam fel.
- Köszönöm, uram - mosolyogtam rá. - Nem okozom majd csalódást. Ígérem. - Azzal az őröktől kicsit arrébb vonultam. Nem akartam civakodást, szóval megpróbáltam passzív maradni velük szemben, de aktív a karavánban. Nem könnyű...
Pihenés közben megszemlélhettem a kis társaságot: nincsenek sokan, de azért vannak. Legtöbbjük az őröket nem számítva felnőtt, kifejlett szarvas, az őrök között volt egy-két farkas és nagymacska is. Medvék szerencsére nincsenek. Talán csak két fiatalt számlált a csapat: a vezér fiát, és egy másikat, aki, úgy láttam, senkinek sem rokona. Olyan öt évvel lehet fiatalabb mint én, szőre ébenfekete, mintái és agancsa zöldek. Kedvesnek tűnt, így hát odamentem hozzá. Legalább megismerem, ki tudja, lehet hogy találok egy új... szövetségest. Mondjuk így.
Odamentem ugyan hozzá, de nem szóltam. Nem akartam hamis gyanút kelteni senkiben, hogy aztán majd rólam pletykáljanak a hátam mögött.
Vissza az elejére Go down
~Echo~

~Echo~

Hozzászólások száma : 37
Age : 23
Tartózkodási hely : Szavanna
Foglalkozás : vándor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimePént. Nov. 02, 2012 4:04 am

A griff örömteli hangját hallva tudtam, hogy jól döntöttem.

Fogtam magam és lefeküdtem Shan mellé, aki még mindig mélyen aludt. Tekintetemmel persze folyamatosan követtem a griff mozgását. Ha már egyszer elvállaltam egy feladatot, teljesítsem jól. Láttam, ahogy kicsit messzebb letelepedik, és onnan szemléli a többieket.

Úgy érzem, tényleg nem akar rosszat. - gondoltam.

Szép lassan behunytam a szemem. Ideje pihenni...

Pillanatokkal később halk lépteket hallottam a hátam mögött. Lassan kinyitottam a szemem, hátrapillantottam a vállam felett ,és láttam, hogy a griff áll mögöttem. Óvatosan feltápászkodtam majd szembefordultam vele.
- Szia! - köszöntöttem mosollyal az arcomon. - Echo vagyok. Téged hogy hívnak?
Vissza az elejére Go down
http://avadonszava.gportal.hu
Shawati

Shawati

Hozzászólások száma : 57
Age : 28
Tartózkodási hely : Sheeba-sivatag
Foglalkozás : harcos kalandor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimePént. Nov. 02, 2012 8:56 pm

Őszintén, nem tudtam hogy alszik. Azért leültem mellé, és kissé meg is ijesztett mikor hirtelen szembe fordult velem.
- Echo - néztem végig rajta -, örvendek a szerencsének. Én Shawati vagyok. Volna egy kérdésem hozzád: nem ismersz véletlenül egy Skyras nevű szarvast? Egyszer megmentette az életem, és nagyon jó barátja vagyok. Erről jut eszembe, nem hiszem hogy idevalósi vagy... - Ismét végigmértem. Iiigen, jóval fiatalabb mint én. Ch, egy kölyök vigyázzon rám? Azt már nem.
Mindenesetre egészen érdekes mintái voltak. A legtöbb szarvas ilyenkorra már varázslásra adja a fejét, nem karavánban való létre. Még volt mit kérdeznem, már csak azért is, mert nem voltam különösebben fáradt.
- Honnan jössz? Hol laktál? - kérdeztem. - Én egy távoli tájon születtem, voltaképpen nem ezen a kontinensen. Egy évvel ezelőtt, hajón jöttem át ide.
Vissza az elejére Go down
~Echo~

~Echo~

Hozzászólások száma : 37
Age : 23
Tartózkodási hely : Szavanna
Foglalkozás : vándor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimePént. Nov. 02, 2012 9:19 pm

- Skyras? Nem, nem ismerem sajnos - válaszoltam. Tulajdonképpen senkit nem ismerek...
Láttam, ahogy végigméreget. Ábrázatából ítélve nem nagyon tetszettem neki...már elsőre észrevettem, hogy valamicskével idősebb nálam.
- Honnan jössz? Hol laktál? - kérdezte. Elmeséltem neki mindent a múltamról. Hogy szerzeteseknél éltem, hogy nem ismerem a szüleimet, és hogy voltaképpen egy varjút követve jutottam el ide.
- Különben Sheebába tartok - tettem még hozzá. - Hallottam, hogy egy varázslóakadémia működik ott, gondoltam szerencsét próbálok.
Vissza az elejére Go down
http://avadonszava.gportal.hu
Shawati

Shawati

Hozzászólások száma : 57
Age : 28
Tartózkodási hely : Sheeba-sivatag
Foglalkozás : harcos kalandor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeSzomb. Nov. 03, 2012 3:10 am

Nagyon érdekesnek és kissé szomorúnak találtam Echo történetét. Őszintén szólva én sosem bírtam volna kolostorban élni. Amint tudtam, elszöktem volna. Azért, hogy ne unatkozzon, én is elmeséltem neki a történetemet, hogyan ismerkedtem meg Skyras-szal, hogyan kerültem Anloana kontinensére és a többi. Jól elvoltunk.
- Különös véletlen, én is szerettem volna felcsapni mágusnak - mondtam annak hallatán, hogy ő is Sheeba felé tart. Szuper! Legalább nem leszek egyedül.
Viszont észrevettem, hogy néhány katona rosszallóan pillant rám, miközben beszéltem a múltamról. Eleinte figyelemre sem méltattam őket, de mind jobban kezdett zavarni a dolog.
- De megyek is aludni - szóltam a hetedik sunyi nézés után Echo-nak. - Jó éjszakát - biccentettem, majd arrébb ügettem. Remek. Ezek a tökfejek nem tudják, milyen erő van egy ifjú párducgriffben. Bárcsak megmutathatnám nekik! Akkor legalább nem néznének rám olyan rossz szemmel. Tudom, hogy tolvajnak gondolnak. Nyilván Echo-t befogadták, mert fiatal és nem képes egyedül eljutni a városig. Rám viszont egyébként semmi szükségük nem lenne, ha tudnák, hogy én el tudok jutni Sheebába, csak akadna némi kényelmetlenségem a vízzel kapcsolatban. Próbáltam nem figyelni a katonákra.
Jaj, de utálom ha utálnak!
Vissza az elejére Go down
~Echo~

~Echo~

Hozzászólások száma : 37
Age : 23
Tartózkodási hely : Szavanna
Foglalkozás : vándor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeVas. Nov. 04, 2012 1:02 am

Figyelmesen hallgattam minden egyes szavát. Micsoda történet! Az enyémet biztos holt unalmasnak tartja...-gondoltam.
Később kiderült, hogy ő is a sheeba-i akadémiára tart. Nagyon megörültem. De jó, hogy lesz ott velem valaki!
- De megyek is aludni. Jó éjszakát - mondta egyszer csak, majd arrébb ballagott.
Hát ebbe meg mi ütött?
Hirtelen tarkómon éreztem a katonák jeges pillantását. Megfordultam, és láttam, hogy néhányuk Shawatit fürkészi a tekintetével, ujjal mutogatnak rá, utána pedig egymáshoz fordulva sugdolóznak.
Felpattantam és odamentem hozzájuk.
- Ne legyenek ennyire bizalmatlanok vele! Tudom, hogy az a dolguk, hogy vigyázzanak ránk, de higgyék el, Shawati nem akar rosszat! Beszélgettem vele sok mindenről, és biztosíthatom Önöket, hogy nincsen semmiféle hátsó szándéka - mondtam nekik, még kissé magamat is meglepve bátorságommal.
Az őr (aki annak idején jól oldalba rúgott), most közelebb hajolt hozzám, és suttogva így felelt, a szokásos gúnnyal a hangjában:
- A szüleid nem tanítottak meg rá, hogy ne bízz ennyire másokban? A kémek és árulók jól tudják leplezni valódi szándékaikat. Szerintem kissé elhamarkodott döntés volt Tőled, hogy magadra vállaltad a felügyeletét. És ha mégis rosszban sántikál? Ugye jól tudod, hogyha a kis barátod valami galibát okoz, Te azonnal repülsz a csapatból? - felegyenesedett, arcán önelégült vigyorral.
Mélyen a szemébe néztem. Hogy lehet valaki ennyire megátalkodott?
- Nem ismertem a szüleimet - vágtam oda neki. - És továbbra is kitartok a véleményem mellett: Shawati nem ellenség.
Fogtam magam, és visszakullogtam Shan-hoz. Még mindig mélyen aludt. Letelepedtem mellé, és úgy döntöttem, most már tényleg alszok egy kicsit. De a fejemben kavargó gondolatok nem hagytak nyugodni...
Hirtelen zajra lettem figyelmes. Távolról érkezett. Kinyitottam a szemem. A holdfénynél láttam, hogy valahol arrébb porfelhő kavarog.
- BANDITÁK! -ordította az egyik katona. - Mindenki jöjjön ide mellénk!!
Shan erre azonnal felébredt, majd a katonák felé ügetett. - Gyere Echo, siess! - kiabálta.
A griffre pillantottam. - Shawati, gyere gyorsan! - kiáltottam, majd hátamra kaptam a cókmókot. - Azt mondták, banditák közelednek...
Vissza az elejére Go down
http://avadonszava.gportal.hu
Shawati

Shawati

Hozzászólások száma : 57
Age : 28
Tartózkodási hely : Sheeba-sivatag
Foglalkozás : harcos kalandor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeVas. Nov. 04, 2012 2:08 am

Azért annyira eléggé kifárasztott a repülés, hogy öt perc múltán már félig aludtam. A karaván zsinatolásai egyre távolabbinak hatottak. Már nem zavartak, sőt, inkább örültem, hogy elijesztik a skorpiókat és más hasonló lényeket a maguk és az én közelemből. Csak akkor kezdtem ébredezni, mikor valaki a nevemet kiáltotta:
- Shawati, gyere gyorsan! Azt mondták, banditák közelednek - A bandita szóra rögtön felugrottam hanyattfekvő helyzetemből a földes-homokos talajról, és körülnéztem. Echo, ez biztos az ő hangja volt. Első reakcióm, hogy olyan alakokat kerestem, akiknek a szeme se áll jól. A katonák észrevétele után, kicsit megráztam a fejem, hogy jobban felébredjek, és arra néztem, amerre a legtöbben: a Hold már égi útjának végét járta, és megvilágított egy kisebb csapatot. Két puma, egy farkas és egy kisebb termetű sárkány, valószínűleg még nagyon fiatal. Ej, ez nem lenne egyszerű menet.
Ahogy egyre közelebb értek, úgy én is egyre idegesebb lettem. Kapkodva néhány cuccot a hátamra vettem. Nem mondom, két pár szárnnyal ajándékoztak meg, és erre még vagy tíz kilót is rám pakoltak. Szép, mondhatom. Már indult volna a karaván (én még csak próbáltam összeszedni magam, így egy helyben várakoztam), amikor az egyik katona rám mordult, és mintha ösztökélni próbált volna rá, hogy és maradjak itt és küzdjek meg a tolvaj csürhével.
- Hékás, én azt hittem hogy... - kezdtem volna vitázni az őrrel, mire két másik szintén kivált a karavánból, és velem szembe fordult. Elnéztem abba az irányba, amerre a banditák voltak: mintha megzavarodtak volna. Egy karavánbelit kiközösítenek? És van nála áru! Ezt nem hagyhattam.
- Uraim, nem beszélhetnénk ezt meg békésen, Sheebában? - vigyorogtam a három jaguár-őrre. Rossz ötlet volt.
Az egyik fogait villogtatva közeledett felém, a másik kettő pedig a hátam mögé került. Ösztönösen hátráltam, kissé értetlenül. Akkor vagyok néha a legidiótább és leggyávább, mikor éppen felkeltettek. Az egyik, hátam mögött lévő katona lehúzta rólam a cuccot, a másik oldalban visszalökött. Az eddig előttem állónak fejjel előre mentem, és úgy felpofozott, hogy csillagokat látva elterültem a földön.
- Azt hitted, hogy megszerezheted az árut a kis barátaiddal, mi? - sziszegte. ~Üldözési mániás hülye~ gondoltam. Ha valaki felpofoz, azt a legcsúnyább átokkal is képes vagyok sújtani. - Ha a szarvaskölyök nem vesz a védelmébe, meg is kaparintjátok... - Próbáltam feltápászkodni, de egy tarkón legyintés ismét a földre kényszerített. A két másik macska gúnyosan vicsorgott.
- Kantes, te hozd az árut - szólt a "foltos fővezér" a társának. Az a hátára kapta az árut, olyan könnyedén, mint egy tollpihét. - Te meg itt maradsz, nyomorult szárnyas. - Intézte hozzám szavait.
Ezt már nem állhattam. Örökké én sem állok jót magamért. Hirtelen felpattantam (kissé bele is szédültem), és a főnök felé ugrottam. Csőrömmel felhasítottam a szőrét az egyik első lábán, amitől sziszegve elkapta tőlem. Ismét támadtam, karmaimmal szántottam egy részt az arcán. Ordítva visszaugrott, majd felém pattant és elkezdtünk hadakozni, de úgy, hogy porfelhő szállt körülöttünk, mint valami rajzfilmben. Beszedtem egypár ütést, de a foltoska lábát fájlalva ugrott ki a porfelhőből.
Most a másik kettő jött. Az egyik nyakában lógott egy kulacs (a hangok alapján ítélve tele volt), szóval azt támadtam másodszor. Kapott tőlem két pofont és egy oldalba lökést. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Az egyik pofon az arcát, a másik inkább a nyakát célozta, a víztartalék megszerzése érdekében, ami sikerült is.
A harmadikkal már nem nagyon kellett elbánnom, Kantes és a kulacsos elfutottak. Diadaltól büszkén integettem utánuk, de közben éreztem, hogy az egyik szárnyam és bal hátsó lábam zúzódást kapott, az arcomon, lábamon karmolás- és harapásnyomok tűntek fel, oldalamról pedig leszakadt egy kisebb felület a bundámból. Eh, már megint?
A harmadik jaguárhoz fordultam, aki lihegve, vicsorogva meredt rám.
- Nem vagyok gyilkos, menj amíg még lehet - hunyorítottam rá, majd a csőrömbe vettem a bőrszíjat, amin a kulacs lógott, és kissé sántikálva távoztam. Ugyan sajogtak a sebeim, de legalább megtartottam azt a két dolgot, ami ilyenkor számít: a becsületem és az életem. Talán volna még mit tanulnom a profi harcosoktól.
Már fél órája mehettem, amikor a Nap első sugarai megleptek fényükkel. Mentem rendületlenül, a sivatag szélén, ahol a füves puszta egyre kevésbé hasonlít önmagára. Valamerre erre mehetett a karaván is. A nyomaikat nem láttam ugyan, de éreztem, hogy a nyomukban vagyok.
Vajon találkozom-e még valaha Echo-val?
Vissza az elejére Go down
~Echo~

~Echo~

Hozzászólások száma : 37
Age : 23
Tartózkodási hely : Szavanna
Foglalkozás : vándor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeSzer. Nov. 07, 2012 6:09 am

Hatalmas zűrzavar támadt a karavánban. A őrök körbefogtak mindannyiunkat, és támadásra készen álltak az egyre közeledő banditákkal szemben. Szememmel Shawatit kerestem. A csoporton belül nem láttam sehol. Vajon hol lehet?
- Shawati!!! - kiáltottam, de nem jött válasz.

A veszély ellenére a karaván nem állt meg, hanem egyre csak haladt tovább. A banditák már nagyon közel voltak. A hajnali derengésben egy farkas, két puma és egy kisméretű sárkány sziluettje rajzolódott ki. A farkas hangos vonyítást hallatott, mire a pumák két oldalról közrefogták karavánt, a sárkány pedig mögénk került. Szárnyai csonkák és testméretéhez képest eléggé kicsik voltak, minden bizonnyal nem is tudott repülni.

A rablók fogcsattogtatva támadtak, és próbáltak megszerezni néhány cókmókot. Az katonák próbálták visszatartani őket, de a pumák és a sárkány többjüket is leterítette. A karaván tagjai idegesen toporzékoltak, mindannyian kétségbe voltak esve. Shan mellettem állt és lábai remegtek.

A banditák kezdtek beljebb hatolni a csapatban. Körülöttük sérült, a vértől csatakos szőrű katonák hevertek a homokban. A vezérbika szarvát leszegve közeledett a farkas felé, így az kénytelen volt hátrálni. A pumáknak eközben sikerült több zsáknyi rakományt is elcsenniük a hisztérikus tömegből.

-Most megvagy! - kiáltotta valaki mögöttem, majd Shan félelemmel teli ordítását hallottam.
Megpördültem, és megláttam a sárkányt. Mellső lábaival lenyomta Shant a földre, majd gúnyos vigyorral felé hajolt:
-Hmm, micsoda reggeli!
-Ne, ne bánts! - sikítozta Shan.
-Nyugi barátocskám, nem fog fájni. Csak egy harapás, és máris vége...
-Belőle aztán nem eszel! - kiáltottam hirtelen, majd egy ugrással a sárkány előtt teremtem.
-Na, és mégis mivel akarsz megállítani, Te kis vakarcs? - kérdezte, majd olyan kacajt hallatott, amitől az állat ereiben megfagyott a vér.
Nem teketóriáztam. Gyerünk, Echo, sikerülni fog - gondoltam. Lehajtottam a fejem, agancsom a sárkányra szegeztem. Behunytam a szemem. Koncentrálj, koncentrálj...
Igyekeztem kizárni minden külső zajt a fejemből: a kétségbeesetten sikoltozó karavántagok hangját, a földön fetrengő katonák fájdalmas nyüszítését és Shan keserves sírását is...
Egyszer csak mintha megállt volna az idő.
Shawatira gondoltam. Hol maradt ennyi ideig? Vajon megijedt és elmenekült? A még jóformán el sem kezdődő barátságunk talán már véget is ért?
Vegyes érzelmek dúltak bennem. Haragot, és rettentő gyűlöletet éreztem a sárkány iránt és megint végtelenül magányosnak éreztem magam...
Éreztem, ahogy az energia elönti a testem. Próbáltam mindet az agancsomba központosítani. És akkor megtörtént a csoda.
A szemhéjamon keresztül is éreztem a vakító fényt. Az Erő kis híján ledöntött a lábamról...

Lassacskán kezdtem visszatérni a valóságba. Hallottam a sárkány rémült ordítását:
-Főnök, hagyjuk a fenébe az egészet és meneküljünk!! Egy mágus védi a csapatot!!

Kinyitottam a szemem. Körülöttem mindenki tátott szájjal meredt rám. Láttam, ahogy a banditák elfutnak. Hát sikerült!

Három megtépázott, sebhelyekkel teli katona tért vissza a csapathoz, és az egyik magas rangú őrhöz fordult.
-Uram - kezdte az egyik lihegve. - Uram, jelentem, a griffet eltávolítottuk. Nem okoz már több galibát.
-Szép munka volt - bólintott az őr, majd szigorú tekintettel felém fordult.

Hogy mi? A griffet eltávolítottuk?? Rossz érzés kerített hatalmába. Shawati...
Vissza az elejére Go down
http://avadonszava.gportal.hu
Shawati

Shawati

Hozzászólások száma : 57
Age : 28
Tartózkodási hely : Sheeba-sivatag
Foglalkozás : harcos kalandor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeSzer. Nov. 07, 2012 7:32 am

Egy ideje már kissé úgy nézhettem ki, mint egy élőhalott. A kisebb karmolások kezdtek behegedni rajtam, de az oldalamból kitépett darab, és a zúzódásaim szinte égettek. Egyszer-kétszer elestem, szóval néhány sebem tele volt piszokkal, és emiatt szürkésvörös színt öltött. Hát, egyáltalán nem voltam divatos.
Úgy döntöttem, hogy kétóránként iszom a vízből, mert úgy egy-másfél liter maradhatott még benne. Közben nyomokat kerestem, egy karaván nyomait. Sajnos patanyomokat csak elvétve találtam, és nem is túl sokat, kb. egy-egy vándorra lettek volna elegek. Magam fölött, fenn az égen keselyűket hallottam, ami nem jó jel.
Feltűnt valami érdekes. Egy kisebb csapat lábnyomait találtam meg, arra futottak, amerről jöttem. A táj ismét kezdett valamennyire füvesedni. Megvizsgáltam a nyomokat: nagyon hasonlítottak egy griffére, de az lehetetlen, a környéken én vagyok az egyetlen griff.
És ekkor jutott eszembe, hogy a griffeknek nagyon hasonló lábnyomuk van, mint a sárkányoknak! ~Ez az, jó nyomon vagyok~ nevettem fel, és bármennyire is tűzött a Nap, elkezdtem futni. Fél perc után azonban vissza kellett vennem, mert úgy éreztem, mintha valaki jól megdobta volna a lábamat, ahol a zúzódás van. Meg kissé szúrt a tüdőm is. De csak mentem és mentem...
A levegő remegett a forróságtól, és füves tájak képét vetítette elém. Jó szemem van a délibábhoz, így azt kizárhattam. A távolba meredtem, hunyorogva: mintha egy kis sátor alakja emelkedett volna ki. Közeledtem: egyre több sátor alakját vehettem ki. Boldogan felrikkantottam, és elkezdtem futni felé, bármennyire is zavaróak voltak az egészségügyi tényezők.
A karaván! Jaj, de boldog voltam! Azonban 100 méterrel a csipet-csapat pihenőhelye előtt megtorpantam: az őrök. Hát persze, nem látnak szívesen egy élőhalottat. Főleg, ha úgy tudják, hogy mumifikálódtam valahol a sivatagban, és a keselyűk a húsomból lakmároznak. Alábecsültek, és ez zord mosolyra késztetett.
Egy pár, zöld agancsot pillantottam meg egy fiatal, fehér szarvasbikán. Ez lenne Echo? Jó hogy nincs téli bundája, fogalmam sincs, milyen színű lenne. Mindenesetre szép teljesítmény a színváltás. Hogy észrevegyen, felágaskodtam, látványosan kitártam a szárnyaim és élesen fütyültem neki. Ha elhúzom a csíkot, legalább magammal viszem. Ha már ő sem kötötte az életét a karavánhoz, és ha tudunk beszélgetni, és ha Sheebába tartunk mindketten, az a minimum, hogy elhívom.
Vissza az elejére Go down
~Echo~

~Echo~

Hozzászólások száma : 37
Age : 23
Tartózkodási hely : Szavanna
Foglalkozás : vándor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeHétf. Nov. 12, 2012 7:01 pm

-Ez mégis mire volt jó?? - kiáltottam az őrök felé. - Shawati nem tehet semmiről!
Az egyik sérült katona rám szegezte a tekintetét, majd vészjóslóan közeledett felém.
- Ide figyelj, Te kis vakarcs! Minden a Te hibád...honnan tudhatnánk, hogy nem dolgozol össze a griffel? Hiszen túlságosan is a védelmedbe vetted annak ellenére, hogy jóformán nem is ismered. Honnan tudhatnánk, hogy nem vagy kém, mi? Már a kezdetektől fogva kételkedtem abban, amit mondtál. Nagy mázlid volt, hogy a vezetőnk megkegyelmezett Neked. De a mázlid csak eddig tartott - azzal mancsával teljes erőből tarkón ütött, én meg elterültem a földön. Na már megint kezdik...-gondoltam. De betelt a pohár...
Lassan feltápászkodtam.
-Elég volt...elmegyek, rendben? Maguk is ezt akarják, és most már én is. Nem tűröm, hogy folyton-folyvást hazugnak nevezzenek engem, vagy a barátomat. Nem vagyunk se kémek, se tolvajok. De ahogy elnézem, ezt már úgysem tudom bebizonyítani - ekkor füttyszót hallottam. A hang irányába fordultam, és megláttam Shawatit. Hát visszajött! Pont jókor...
Ledobtam a hátamról a csomagot. Szinte mindenki engem bámult. Shan lehajtott fejjel, némán állt apja mellett. Az nem szólt semmit.

Elindultam Shawati felé.
- Echo, várj! - Shan szólt utánam. Visszafordultam, és ránéztem.
- Köszönöm - suttogta alig hallhatóan. - Köszönöm, hogy megmentettél.
- Én is köszönöm - feleltem komolyan. - Hogy hittél nekem.
Shan felnézett rám, majd halványan elmosolyodott.

A karavánt hátrahagyva Shawatihoz rohantam. Láttam, hogy mindenhol tele van sebekkel.
- Jól vagy? - kérdeztem. Hirtelen eszembe jutot fehér bundám. - Különben Echo vagyok...ez a..hát... a nappali felszerelésem - mosolyogtam rá. - Mellesleg...most mihez kezdünk?
Vissza az elejére Go down
http://avadonszava.gportal.hu
Shawati

Shawati

Hozzászólások száma : 57
Age : 28
Tartózkodási hely : Sheeba-sivatag
Foglalkozás : harcos kalandor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeKedd Nov. 13, 2012 3:39 am

Megkönnyebbülten láttam, hogy észrevett. Kicsit mintha összekapott volna az őrökkel, azokkal a pipogyákkal, akik... eh, nem hergelem magam tovább. Inkább négy lábra ereszkedve szisszentem egyet, de tartottam magam. És be is igazolódott: tényleg színt vált a bundája naponta. Vajon milyen színű egy olyan helyen, ahol nincs is nappal?
- Szia Echo - biccentettem. - Hát, néhány sebtől eltekintve egészen megvagyok. Attól függ, mihez képest - unottan elbámultam a sátorok felé. Legszívesebben jó hangosan elkívántam volna az őröket melegebb éghajlatokra.
- Hát, elindulhatunk Sheeba felé - válaszoltam a kérdésre. - Szerintem ajánlatosabb lenne a sivatagon keresztül menni... lehet hogy tele van szörnyekkel, és nem éljük túl - de lehet, hogy nem. - Egy félmosollyal eltekintettem a homokdűnék felé. Hát... nagyobb az esélye, hogy megharap, megmérgez vagy szétszaggat valami, minthogy épen átérünk... nem érdemes kockáztatni, legalábbis addig nem, amíg nem tudok repülni.
- Vagy a sivatag szélén kerülhetünk a városig; vagy akármerre másfele is mehetünk, nekem teljesen mindegy, csak valahol kéne egy gyógyító. Ugyanis szívesen vinnélek, ha lenne két ép szárnyam és valami amivel fel tudlak emelni anélkül, hogy leejtenélek vagy hasonlók - vigyorogtam a szarvasra, és vártam a választ. Echo láttán eszembe jutott Skyras. Vajon hol lehet?
Nem hiszem, hogy a karaván közelében szívesen látnának minket még egyszer, úgyhogy a sivatagon keresztüli utat tartottam a legegyszerűbbnek. Bár nem akartam új útitársam befolyásolni, és nagyon valószínű, hogy otthagyjuk a fogunkat, de ha el akarunk jutni Sheebába, nincs sok lehetőség.
Vissza az elejére Go down
~Echo~

~Echo~

Hozzászólások száma : 37
Age : 23
Tartózkodási hely : Szavanna
Foglalkozás : vándor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeKedd Nov. 13, 2012 6:44 pm

Nem túl fényes kilátások...-gondoltam, ahogy hallgattam Shawatit.
-Szívesen vinnélek, ha lenne két ép szárnyam és valami, amivel fel tudlak emelni anélkül, hogy leejtenélek vagy hasonlók - mondta. Na igen, itt az igazi probléma. Ha Shawati nem tud repülni, hogy fogunk feljutni Sheebába? Merthogy én nem tudok repülni, az holtbiztos...
-Hát...hmm...először is mindenképpen keressünk valakit, aki meggyógyít. Sheeba most ráér. De vezess Te, mivel én egyáltalán nem ismerem a környéket.
A szörnyek még csak a kisebbik baj. De víz és élelem nélkül a sivatagban? Shawati nyakában lógott egy kis kulacs, de az valószínűleg nem lesz elég mindkettőnknek.
Hogy miért is nem hoztam el a cókmókom?!
Vissza az elejére Go down
http://avadonszava.gportal.hu
Shawati

Shawati

Hozzászólások száma : 57
Age : 28
Tartózkodási hely : Sheeba-sivatag
Foglalkozás : harcos kalandor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeSzer. Nov. 14, 2012 2:38 am

-Hát...hmm...először is mindenképpen keressünk valakit, aki meggyógyít. Sheeba most ráér. De vezess Te, mivel én egyáltalán nem ismerem a környéket - hallottam Echo válaszát.
Köszi szépen, én sem vagyok jártas a járásban errefelé, csak találomra nem indulok neki a sivatagnak. Előbb talán kéne egy térkép. Meg némi ismeret a környékről.
- Tudod mit? - szólaltam meg némi gondolkodás után. - Innét nincs túl messze a szavanna, úgy hallottam, ott jó mágusok vannak, hátha van köztük gyógyító is. Ha nincs, az sem baj, elindulhatunk Volmába is, az oroszlánok városába. Ott már biztosan van ellátás, és legfőképpen élelem - elmosolyodtam. Az élelem szót olyan jó volt kimondani, csak kár, hogy csak víz volt nálam. Eh, nem probléma, biztosan vannak kisebb oázisok a szavannán. Ha egyáltalán arra megyünk, és ha Echo-nak nincs jobb javaslata.
Vissza az elejére Go down
~Echo~

~Echo~

Hozzászólások száma : 37
Age : 23
Tartózkodási hely : Szavanna
Foglalkozás : vándor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeSzomb. Nov. 17, 2012 12:04 am

Szavanna? Volma? Csupa ismeretlen hely.
Úgy döntöttem, végképp rábízom magam Shawatira. Rosszat nyilvánvalóan nem akar, én meg úgysem tudok jót mondani...
-Rendben, menjünk Volmába - válaszoltam.
Hirtelen károgás hangzott fel a hátunk mögött. Hát ez meg...
Egy varjú repült felénk. Pontosabban: A varjú.
Megállt Shawati feje fölött, élesen károgott és körözött körülötte.
-Héjj, Ő a barátom, hagyd békén! - kiáltottam dühösen a madárnak. Nem mintha értené, amit mondok...
Ekkor azonban a fekete szárnyas abbahagyta a vészjósló kiáltozását, leszállt elém a földre, és félrefordított fejjel nézett rám.
- Mégis mit keresel itt, hmm? - kérdeztem tőle. - Előbb elvezetsz egy istenek háta mögötti vidékre, utána meg magamra hagysz. Erre megint itt vagy. Idegesítő vagy, ugye tudod?
A madár csak némán bámult rám.
Sóhajtottam.
- Bocs a kellemetlenségért, Shaw. Ez a varjú vezetett ide, a sivatagba. Nem tudom mit akar már megint... - a madár felé pillantottam, aki most szórakozottan kaparászott a homokban.
- Mindenesetre, szerintem jobb lesz, ha elindulunk Volmába. Főképp mert már majd kilyukad a gyomrom...és Neked is gyógyítóra van szükséged- megint a szárnyasra néztem.
Kiváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből...
Vissza az elejére Go down
http://avadonszava.gportal.hu
Shawati

Shawati

Hozzászólások száma : 57
Age : 28
Tartózkodási hely : Sheeba-sivatag
Foglalkozás : harcos kalandor

Karakter kép
Foglalkozás:

Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitimeVas. Nov. 18, 2012 9:57 pm

A károgás kissé felkeltette az érdeklődésem. Felnéztem: egy varjú. Hmm, fura. Visszaemlékeztem arra, amit Skyras mondott: ezek az állatok néha veszélyt próbálnak jelezni. A mitológiákban veszélyes személyek fölött köröznek. Eh, nem mondom, megijesztett. Nem szoktam magamra venni a dolgokat.
- Kopj le, madár - szóltam oda neki. Ekkor az leszállt, és ránézett a fiatal szarvasra. Rövid és eseménytelen szóváltás zajlott le köztük. Nem egy beszédes jószág ez a fekete, az biztos.
- Bocs a kellemetlenségért, Shaw. Ez a varjú vezetett ide, a sivatagba. Nem tudom mit akar már megint... Mindenesetre, szerintem jobb lesz, ha elindulunk Volmába. Főképp mert már majd kilyukad a gyomrom...és Neked is gyógyítóra van szükséged. - Szó mi szó, igaza volt, megint kezdett szúrni a tüdőm. Lehet hogy csak az idegességtől, amit kiváltott belőlem a madár, annak alapján, amit hallottam Skyras-tól.
- Rendben, hajrá - indultam neki a füves pusztának. Azért megtartottam azt a bizonyos 20 métert köztem és a karaván között.
Aztán valahogy megtorpantam. Rossz előérzetem támadt, hallottam magam fölött a varjút. Felvetettem magamban azokat a bizonyos kérdéseket, miközben ismét elindultam.
~Lehet, hogy a varjú rosszat akar? De miért? Valaki követ? Vajon a varjak látják a Jövőt?~

//folyt. Szavanna//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Sheeba sivatag Empty
TémanyitásTárgy: Re: Sheeba sivatag   Sheeba sivatag Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Sheeba sivatag
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Anloana világa :: Anloana :: Középföld :: Sheeba-sivatag-
Ugrás: