Volma városa

Tárgy: Volma városa Hétf. Jan. 09, 2012 2:48 am

Volma

A nagy oroszlánváros. Persze élnek itt elszórva mások is az intelligens fajokból, de mégis csak oroszlánokból van a legtöbb. Ezért kifejezetten nagy a húsbehozatal ebbe a városba. Mivel a terület sivatagos, ezért állattenyésztésből élnek legfőképp. Lakói (fajukból adódóan) nem túl békések, így ha rosszkor zavarok őket, elég agresszívak tudnak lenni. Ezért sok az utcai verekedés, amit jobb messzire elkerülni.
Mentségükre szóljon, remek katonák kerülnek ki innen. Hadseregük világhíres képzettségéről és erejéről. Amire ott nagy szükség is van, már csak az utcák biztosítására is.
A várost nagy falak veszik körül a pusztán élő bestiák miatt. Épült itt még egy palota is, viszont igazi királya nincs és talán nem is volt. Mint minden ilyen nagyvárost ezt is egy helytartó „uralja”, aki a Fellegvárból kapja a parancsokat.
Ez lenne a felszín.
Viszont a város a föld alatt is folytatódik. Egy hegy van a város közepén, és a lejárat kapuja gyönyörűen van kifaragva. Itt lent nincs olyan tikkasztó hőség, ezért van itt a piac. Egy hatalmas csarnok biztosít helyet az eladóknak, így nagy a választék is. Bár csak ezt a csarnokot használják, a hegy ennél jóval nagyobb és a homályban folytatódik, de a legtöbb lejáratot már rég eltorlaszolták, biztonsági okokból. Senki sem tudja és nem is meri megnézni mit rejt a hegy gyomra.

Tárgy: Re: Volma városa Kedd Jan. 01, 2013 1:19 am

Minden egyes lépéshez pokoli fejfájás járult. Próbáltam nem odafigyelni rá, de kissé nehézkes volt.

Morrowind ott ügetett előttem, Dawnstar pedig, nagy meglepetésemre, némán szárnyalt felettünk.

A hajnalt követte a reggel, majd hamarosan dél lett. A Nap már magasan járt, és nem tellett sok időbe, be is köszöntött a tikkasztó hőség.

Morrowindhoz fordultam.
-És mondd...hová is megyünk pontosan?

Hirtelen megtorpantam. Nem messze előttünk egy város falai kezdtek körvonalazódni...

Tárgy: Re: Volma városa Kedd Jan. 01, 2013 11:42 pm

Ahogy közeledtünk Volmához, úgy múlt az idő, és úgy lett egyre melegebb és melegebb. A növények csípése már elmúlt, és egyre jobban éreztem magam, még ügetés közben is. Igaz, Echonak talán nem tett olyan jót ez a séta.
Egy idő múlva megkérdezte, hova megyünk.
- Ha eddig nem lett volna teljesen világos: a Volma mellett fekvő temetőbe - álltam meg én is, és megvizsgáltam a sebeimet. Szinte teljesen begyógyultak, egy-két harapáson kívül. Nem hiszem, hogy tudtam volna vinni Echo-t Volmáig repülve vagy valami, de nem is nagyon lett volna kedvem hozzá. Szinte már éreztem, hogy Krain ott lesz, a kriptában.
Hátranéztem. Echo nem nézett ki a legjobban.
- Ha akarod, bemehetsz a városba, amíg én elintézek... néhány dolgot - említettem meg, hátha jobb kedvre derül. Volmának földalatti részei is vannak, jobban védve a hőségtől.

Tárgy: Re: Volma városa Szer. Jan. 02, 2013 1:23 am

Meg kell hagyni, csábító ajánlat. Másrészt rettentő kíváncsi voltam, hogy hogyan nézhet ki egy város belülről, hiszen még sosem jártam efféle helyen.

Mindazonáltal eszem ágában sem volt magára hagyni Morrowindot. Részben mert megígértem, hogy segítek neki. Részben - és ez volt az igazán nyomós indok - féltem, hogy csak úgy lelép Shawati testével. Még mindig nem bíztam meg benne teljes mértékben...

- Nem, köszi, azt hiszem inkább veled tartok - feleltem, majd nagyot nyeltem. Ej ej, mibe vágtam a fejszémet...

Tárgy: Re: Volma városa Szer. Jan. 02, 2013 2:06 am

- Nem, köszi, azt hiszem inkább veled tartok - hallottam Echo válaszát. Tudja egyáltalán ez a szarvas, hogy mit csinál?
- Csak nehogy otthagyd a fogad. Krain nagyon jó harcos, szinte ugyanazt a kiképzést kaptuk. Emellett, miután elárvult, tovább képezte magát a harcra, alapított egy rablóbandát, és velük öletett meg. Még mindig velem akarsz tartani? - néztem hátra. Elég kényelmetlenül éreztem magam, nem akartam, hogy valaki miattam haljon meg. Pláne valaki, akinek a barátját szálltam meg.
Eközben egyre közelebb értünk a városhoz.
- De ha velem jössz, akkor se te, sem a barátod nem mutatkozhattok Volmában egy ideig. Se előtte nem megyek veled oda, se utána, ha meggondolnád magad - figyelmeztettem. ~Pláne ha megtalálják annak az oroszlánnak a testét. Esetleg megtalálják az egyik tollat és vérdíjat tűznek ki a fejemre! Azaz a griffére. Meg Echo-éra.~
- És nem tudlak hova vinni, ha összeesel - folytattam az oktatást. - A legközelebbi város Pizma vagy Sheeba, és már a barátod fog gondoskodni arról, hová menjetek. - Ezzel, az én részemről lezártnak tekintettem a témát.
Volma már kb. csak 200 méterre volt. Végre!

Tárgy: Re: Volma városa Csüt. Jan. 03, 2013 1:27 am

Megremegtem.
Oké...nos...ezek eszembe se jutottak...

Dawnstar leereszkedett mellém a földre. Szerinted most mihez kezdjek...? - néztem mélyen a szemébe.

Ekkor a varjú Morrowind mellé repült és vad károgásba kezdett. Felnéztem a hatalmas városfalra, majd lehajtottam a fejem. Végülis mit veszíthetek? Haza már úgysem tudok menni. Shawatit és Dawnstart leszámítva totálisan egyedül vagyok ebben a világban. Nélkülük nem megyek semmire. Segítenem kell Morrowindnak. Lehet, hogy Krain és a bandája erősebb, de talán hasznát vesszük majd a varázserőmnek is. Igaz eddig csak egyszer működött igazán...

Újra Volma felé pillantottam. Szörnyen erős késztetést éreztem, hogy megnézzem, mi is van odabent. De ígéretet tettem Morrowindnak, hogy segítek neki. Nem léphetek vissza pont most.

-Kitartok a döntésem mellett - feleltem határozottam. Úgy döntöttem, nem foglalkozom a fejfájással. Majd elmúlik. Most össze kell szednem magam. - Gyerünk, induljunk! Leckéztessük meg ezt a mocskot!

Tárgy: Re: Volma városa Csüt. Jan. 03, 2013 3:02 am

Kisebb csend következett be, majd a végítélet:
-Kitartok a döntésem mellett - hallottam Echot. ~Nohát, ez az ifjú vagy nagyon bátor, vagy megőrült...~
Eközben odaértünk. Volma, az oroszlánok jól ismert városa, a... semmi közepén. Igen, ezt mindig is kritikusan szemléltem.
Nem messze a városfalaktól, néhol keresztek, néhol nagyobb kövek, néhol meg csapóajtók a falban. Valószínűleg kamrákba vezetnek le. Most már csak ki kéne találni, hol van Krain apja és helyben is vagyunk. Elkezdtem keresni egy csapóajtót, amire egy bizonyos név van írva...
- Nem, ez sem, ez se... - morogtam kb. 8-szor, míg végre megtaláltam azt a bizonyos helyet. Tudom, hogy egyáltalán nem kéne ezt tennem, de bosszút akarok venni. Bármi áron.
- Te maradj itt és őrködj - szóltam Echonak, miközben felemeltem a csapóajtó tetejét. Kellemes hűvös jött fel odalentről, dohszag és egy kevés pókháló. De szinte teljes volt a sötétség. - Ha egy fekete köpenyes, mogorva oroszlán közelít, köhögj hangosan vagy valami. De egyébként csak tegyél úgy, mintha lézengenél - tettem hozzá, és már készültem bemerészkedni.

Tárgy: Re: Volma városa Pént. Jan. 04, 2013 10:14 pm

Bólintottam.
Mintha lézengenék...hogy lehet egy ilyen helyen csak úgy "lézengeni"?

Dawnstar kíváncsian leskelődött befelé, ahol előbb Morrowind eltűnt.
- El ne mozdulj innen - parancsoltam rá.

Lassan elkezdtem sétálgatni a csapóajtók mellett, közben minden apró kis neszre figyeltem.
Mennyien vannak itt elsüllyesztve - gondoltam.

Már egy jó ideje járkáltam fel-alá, de egyelőre senki más nem jött rajtunk kívül.
Végül visszaügettem Dawnstarhoz, és belestem az ajtón. Odabent teljes sötétség volt, szóval nem igazán láttam bármit is.

Hol lehet már Morrowind? Remélem nem esett baja...

Tárgy: Re: Volma városa Pént. Jan. 04, 2013 10:57 pm

Szinte tökéletes volt a sötétség odalent. Kicsit szűk járat volt, de épphogy befértem így. Nem volt fáklya, amit azért furcsálltam. De nem ezen kellett gondolkodnom, a feladatom az volt, hogy elbújjak... egy kriptában. Romantikus.
Leértem egy kisebb szobaféleséghez, és vakon lépegettem előre. Egy vaskos kőnek ütköztem neki, és a biztonság kedvéért kicsit megkopogtattam. Halkan kongott, ez lehet a sír. Ijedtemben visszahőköltem, de azért megpróbáltam megnyugodni.
Aztán tényleg megijedtem. Halvány fényt láttam a szemem sarkából. És egyre erősödött. Egy másik alagút is lenne? Úgy látszik, volt.
Egy jaguár ugrott ki a sír mögül, egyenesen nekem. Sziszegett és ledöntött a dohos padlóra, de nem támadott. Én meg sem próbáltam védekezni, mert már láttam azt a sötét alakot a "titkos folyosóból" kijönni. Nyomában egy hiéna és egy vadkutya, a testőrei.
Az alak fekete köpenyben volt, de lehetett látni, hogy oroszlán. A csuklyát nem húzta a fejére. Természetes szőrzetszíne volt, de a sörénye sötétbarna, a jobb szemét pedig fekete kendő fedte, valószínűleg megvakult rá. A másik szeme zöld volt, szájában kiskést tartott, amit egy laza mozdulattal ledobott a földre. Ugyanakkor ezzel lenyeste az egyik, kiálló tollamat.
- Rég láttalak, Wind - vicsorgott rám hirtelen, és intett a fejével, mire a jaguárja leszállt rólam. Óvatosan felálltam.
- Honnan tudod...? - szóltam.
- Egy kismadár csicseregte, hogy "eljössz" értem. De sajnos, ez jelenleg nem lehetséges - Gúnyosan körbenézett. - Négyen egy ellen? Tudtam hogy egyedül fogsz jönni, azért hagytam otthon a többieket.
- Engem megölhetsz, de a griffet nem! - szusszantam rá, mire Krain felkapta a kést és nekem szegezte.
- Ne olyan hevesen - morogta a fogai között. - Egyedül vagy, Morrowind, és ha kell, kihajszollak a világból, és megölök mindenkit, akit megszállsz, csak hogy hagyj békén!
- Soha! - rivalltam rá. - A bosszúm nélkül soha! - Pofon csaptam, mire kiesett a szájából a kés, a földre. Errefel az egész banda nekem rontott. Már csak a jó szerencsében, a griff erejében, Dawnstarban és Echoban bízhatok...

Tárgy: Re: Volma városa Vas. Jan. 06, 2013 3:45 am

Dawnstar hirtelen, mint az őrült, károgásba kezdett.
-Héj, fejezd be, hallod? A végén lebuktatsz minket!
Körbenéztem. Szerencsére egyelőre még mindig egyedül voltunk.

A varjú ekkor abbahagyta a rikoltozást, és a másodperc töredéke alatt bereppent a csapóajtón.
- Dawnstar! Gyere vissza, de rögtön!
Kétségbeestem. A fenébe is, ez a szárnyas elront mindent...
Másodpercek múlva visszajött hozzám, és vadul csipkedni kezdte lábamat.
- Mi ütött beléd? - szegeztem neki a kérdést, mire ő újra a bejárathoz szökdécselt.
Most már kezdett egyértelművé válni, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Lehet, hogy Morrowind bajban van?

Újra körbenéztem. Sehol senki. Óvatosan a bejárathoz lépdeltem. Épphogy beférek rajta.
Nem tudtam mit tegyek. A szellem megparancsolta, hogy őrködjek...de ha tényleg baj van?
Segítenem kell neki. Hiszen Shawati élete forog kockán.
A varjú még mindig ott tipegett a bejáratnál.
- Jól van haver, bemegyünk. De csak halkan!
A szárnyas menten nekiiramodott, én pedig követtem őt.

A lefelé vezető úton teljes sötétség volt, az orromig sem láttam. Ráadásul ez a fehér bunda...csak úgy ríkít a sötétben. Elég nagy esély van rá, hogy engem előbb észrevesznek, mint én őket. Behunytam a szemem. Fényre van szükségem...
Éreztem, ahogy az agancsom bizseregni kezd. Mikor újra kinyitottam a szemem, halványzöld fény világította meg a járat falait. Nagyszerű. Legalább már látok valamit.

Percek múlva hangokra lettem figyelmes. Megszüntettem agancsom ragyogását, és óvatosan lépdeltem tovább, míg meg nem pillantottam egy kisebb termet. A terem közepén ott volt Morrowind, nem éppen rózsás helyzetben: egy macskaféle és két kutyára hasonlító állat vette körül, és nem úgy nézett ki, mintha jó szándékok vezérelnék őket.

Volt ott még egy macska. Pontosabban egy oroszlán. Legalábbis a történetek alapján így nézhet ki egy oroszlán. Fekete köpenyt viselt, jobb szeme el volt takarva. Lenyúlt a közelében heverő késért, és kivillantotta a fogait. Csak úgy tajtékzott a dühtől. Ez biztosan Krain - gondoltam.

Dawnstar ekkor éles károgás közepette az oroszlán felé repült, karmaival egyenesen a szemét célozva meg. Kraint nagy meglepetés érhette, mert a madár közeledtére hadonászni kezdett késével, majd végül megbotlott egy földből kiálló kőben, és hanyatt esett. A varjú visszarepült hozzám. Megfagyott az ereimben a vér. Innentől nincs visszaút.

Krain feltápászkodott, és vérben forgó szemekkel nézett rám.
Összeszedtem minden bátorságom.
- Hagyja békén Morrowindot! - kiáltottam, nem mintha ezzel bármit is elérhettem volna.
Az oroszlán sátáni kacajt hallatott.
- Morrowind, ez lenne a nagy csapatod? A hős megmentők? Egy szárnyas korcs, meg egy ostoba kis mitugrász?
Krain bandája is gúnyos kacagásban tört ki.

Az oroszlán ekkor a két kutyaféléhez fordult.
-Intézzétek el a kis vakarcsot! - utasította őket, majd ördögien rám vigyorgott.

Két csatlósa fogcsattogtatva közeledett felém. Támadóállásba helyezkedtem. Lehajtottam a fejem, agancsommal feléjük fordultam. Tudtam, hogy erővel esélyem sincs. Itt már csak a mágia segíthet. Dawnstar a hátamra telepedett, és károgni kezdett. Most vagy soha...

Shawatira gondoltam. A dühre, amit Krain iránt éreztem. Az elszántságra, ami most elárasztotta az egész testem. Nem féltem. Elhatároztam, hogy nem is fogok. Erősnek kell lennem, különben mindhárman elvesztünk. A közeledő kutyákra pillantottam, majd a Fényre koncentráltam. A Fényre, ami bennem volt, és amit engednem kell kitörni. Most nem csuktam be a szemem. Látni akartam.

Az ellenfelek ekkor elrugaszkodtak, én pedig szabaddá eresztettem a Fényt. Halványzöld ragyogás töltötte be az egész termet, a kutyák pedig a falaknak csapódtak. Krain ordítozni kezdett.
- Nem! Öljétek meg! Gyerünk!
A kutyák ekkor megint nekem ugrottak, de a Fény nem engedte őket. Olyan volt, mint egy pajzs. Krain csatlósai pedig újra a falon végezték.

Magabiztosan elindultam az oroszlán felé...

Tárgy: Re: Volma városa Vas. Jan. 06, 2013 6:30 am

Már azt hittem, az egész banda nekem fog ugrani, amikor egy fekete madár, nevén nevezve Dawnstar repült Krain felé, aki a nagy hadonászásban hanyatt esett. Meglepetésemben akkorát nevettem, hogy tőlem visszhangzott a kripta. 7 másodpercig csak kacagtam, de végül észrevettem, hogy mindenki engem néz, úgyhogy idegesen megköszörültem a torkom, és inkább hallgattam. De mégis, olyan jó volt látni...
És aztán megpillantottam, hogy honnan jött a varjú: Echotól. ~Jaj ne~ gondoltam. ~Ne ne ne ne ne! Csak a kölyköt ne öljék meg!~
- Hagyja békén Morrowindot! - hallottam a hangját. ~Oké, csak tegyünk úgy mintha meg kéne engem menteni...~
- Morrowind, ez lenne a nagy csapatod? A hős megmentők? Egy szárnyas korcs, meg egy ostoba kis mitugrász? - kérdezte gúnyosan az imént általam pofon csapott oroszlán.
- Lehet, de ez a szárnyas korcs éppen most töröltette föl veled a padlót - szűrtem a csőrömön át halkan, épphogy hallja. De úgy látszik egyik fülén be, a másikon ki.
Aztán ráuszította a kutyákat Echora. Tudtam mi következik: jól összetöri magát, aztán nekem kell megvédenem, úgyhogy egy lépést tettem is felé, de úgy látszik, nem volt rám szükség. A kis szobát most betöltötte az a zöld fény, ami a szarvas agancsából áradt, és ami távol tartotta Echotól a kutyákat. ~Ki gondolta volna, talán alábecsültem ezt a kölyköt.~
Krain pedig szinte azon nyomban dührohamot kapott, és nem értette, hogy az általa toborzott csapat miért nem áll ellent egy ilyen fiatal és tapasztalatlan mágusnak.
- Mit is mondtál a szarvasról és a madárról? - kérdeztem, és egy ugrással előtte termeltem. Nem volt sok ideje, hogy felfogja, hogy ott vagyok előtte, mert éppen a mérgével foglalkozott. Felökleltem, és míg az oldalán volt, ismét belekarmoltam az arcába. Felordított, és ő is ellökött magától. Próbáltam védekezni.
- Segíts már! - kiáltotta a jaguárnak, aki abban a pillanatban a hátamra ugrott, és mikor megzavarodtam, Krain rákapaszkodott az oldalamra. Na ezzel nem számoltam.
De volt egy tervem. A szűk hely ellenére elkezdtem vadul ugrálni, hogy levessem az egyiket vagy a másikat. A terem két méter magas volt, de ennek ellenére erősen ellöktem magam a földtől, és még valamivel erősebben ütköztem neki háttal a plafonnak. Mikor leértem a földre, a jaguár szédelegve leesett a hátamról. Remek, már csak az oroszlán van.
Tovább ugráltam, mint aki megőrült, épp csak annyira, hogy Krain ne essen le rólam, de fel se tudjon kapaszkodni. Ugrálva pörögni kezdtem, és próbáltam felgyorsulni. Mikor már éreztem, hogy Krain nem kapaszkodik belém olyan erősen, levetettem magamról, és erővel az üreges sírfalnak csapódott. Ezt a jelenetet reccsenés követte, ami valószínűleg az egyik csontja volt.
A jaguárra néztem, aki már eléggé eszméleténél volt, hogy elmeneküljön. És meg is tette, szó nélkül.

Tárgy: Re: Volma városa Hétf. Jan. 07, 2013 6:10 am

Elég nagy jókedv közepette néztem végig a jelenetet. A pajzsra már úgy tűnt, nincs nagy szükség, és nem is akartam feleslegesen kimeríteni magamat. Morrowind ugrott egyet-kettő és tádám: mind a két mocsok a padlón végezte. A jaguár nem teketóriázott sokat, menten el is iszkolt.
Na, micsoda egy gyáva féreg ez...itt hagyja a főnököt a bajban.

Krainra pillantottam, aki elég megviselten feküdt a fal mellett. Itt a vége, fuss el...
-Aúú- jajdultam fel. Egy kisebb kődarab, ami a plafonról hullott le, most jól fejen koppintott.
Nagyszerű...pedig már épp kezdett teljesen elmúlni a fejfájás. Erre tessék.
Azonban ez csak a kisebbik probléma volt. Éreztem, ahogy a talpam alatt gyengén megremeg a föld, majd ezt követően a falak is. Nagyon úgy tűnik, hogy Morrowind eszeveszett ugrálása nem tett túl jót a helynek...

- Ööö...Wind? - kiáltottam oda neki. A plafonról most már egyre jobban hullottak a kövek és a por. - Azt hiszem jobb lenne lelépni innen!

Tárgy: Re: Volma városa Hétf. Jan. 07, 2013 6:52 am

- Há! - kiáltottam a jaguár után, és diadalittasan ránéztem Echora. Az nem osztotta a véleményemet a győzelemről, inkább aggodalmasan pillantott fel rám.
És rájöttem hogy nem kellett volna ugrálni. A hely kezdett beomlani, és a szarvas azt javasolta, hogy lépjünk le.
- Megszavazva! - ugrottam el egy zuhanó kő elől, majd odarohantam és elkezdtem taszigálni kifelé. A járaton kilökdöstem, majd én is kibújtam a fényre. Két másodperccel később pedig hallható volt, ahogy beomlik az egész.
Talán hosszú ideje először őszintén elmosolyodtam. Felnéztem az égboltra: nemsokára lemegy a Nap... megint. Ennyi időt lettünk volna odalent?
- Hát ennyi - sóhajtottam, és éreztem hogy mennem kéne. Ugyanis egyességet kötöttem Echoval.
- Megtartom, amit ígértem. Nagyon köszönöm a segítséged - biccentettem neki. - Egy nap még nagy mágus válhat belőled - tettem hozzá kacsintva.
Ezután behunytam a szemem, és kitörtem a griffből. Éreztem, hogy újra fényből leszek, hogy újra úgy nézek ki, mint akkor. Még egy utolsó pillantást vetettem az ájult griffre és a szarvasra, majd felrepültem, a Nap felé.
Sok év után, végre elhagyhattam ezt a földet...

Tárgy: Re: Volma városa Kedd Jan. 08, 2013 3:55 am

Épp időben értünk ki, hogy ne váljunk a beomló kripta áldozataivá. Megnyugodtam, mikor láttam, hogy Dawnstar is épségben kijutott még előttünk. Most éppen a tollait rendezgette.

Hátrapillantottam, és Krain jutott eszembe. Kirázott a hideg a gondolatra, hogy meghalt odabent. Rendben, gonosz volt, meg minden, végülis ez volt a célunk is...de mégis. Elborzasztott. Gondolataimból Morrowind sóhajtása zökkentett ki.

- Hát ennyi - mondta. - Megtartom, amit ígértem. Nagyon köszönöm a segítséged. Egy nap még nagy mágus válhat belőled.
Rámosolyogtam. Igen...sikerült. Megintcsak sikerült. Megvédtem magamat, és segítettem rajta is. Talán tényleg lesz belőlem valaki...
- Viszlát Morrowind - köszöntem el tőle, Dawnstar pedig rákárogott.

Fényesség villant előttem, majd láttam, ahogy griff barátom a földön fekszik.
- Shawati, ébresztő - szólongattam, majd körbenéztem. Most már csak jó lenne minél előbb lelépni innen.

Tárgy: Re: Volma városa Kedd Jan. 08, 2013 4:16 am

//Shawati... vééégre XD//

Mennyi ideig lehettem eszméletlen? Kb. 5 percig, legalábbis annyira saccoltam. Mindenesetre émelyegtem, és rettenetesen fájt a fejem. Nyögve pillantottam fel a földről. Egy fehér szarvas és egy varjú. Várjunk... Echo?!
A narancssárga ég látványától gyanakodni kezdtem. Elnéztem nyugat fele, ahol lemenni készült a Nap. Ne mondd hogy egy napig nem voltam magamnál! Mi történt egyáltalán? Miért van itt a varjú? És miért nincsenek rajtam a sebek?
És miért vagyunk egy temetőben?!
Óvatosan felálltam, és Echo szemébe néztem. Láttam a szemem az övében: barnáskékes volt. Mi történik már?!
- Most eltűnünk erről a helyről, és magyarázz el nekem mindent, ami történt - szóltam, mihelyst észbe kaptam. Meglepődtem a saját hangomtól, elég mélynek tűnt az eredetihez képest. Jobban megszemléltem a helyet, ahol voltunk. Távolabb az utolsó síroktól egy város falai emelkedtek, a Nap fényében büszkén fürödve.
Ez lenne Volma, az oroszlánok városa? Vagy Sheeba? Ez nem néz ki sivatagnak, és a város eredetileg az égben van, ahogy hallottam. Ez a hely egyáltalán nem néz ki égnek.
- Meghaltunk? - kérdeztem gyanút fogva. Az élet nagy kérdései...

Tárgy: Re: Volma városa Pént. Jan. 11, 2013 3:13 am

Megkönnyebbültem, hogy Shawati magához tért.
- Most eltűnünk erről a helyről, és magyarázz el nekem mindent, ami történt - mondta. Mindent? Hát az érdekes lesz...azt hiszem hosszú beszélgetések várnak ránk..
- Meghaltunk? -kérdezte egy kis idő elteltével.
Egyszercsak kiáltozásra lettem figyelmes a temető másik felében. Egy elég idősnek tűnő, hosszú, fekete talárt viselő oroszlán sietett felénk korát meghazudtoló gyorsasággal.
-Héééj! Álljatok meg, csirke fogók! - kiabált nekünk. Nyilván rajta kívül többen is hallották, hogy beomlott az egész kripta...

Shawati felé fordultam.
-Ööö, nem, nem haltunk meg - feleltem neki. - De ami azt illeti, nem állunk messze tőle -tettem hozzá, és az oroszlánra mutattam. - Lépjünk le, de rögtön...FUTÁS!

Tárgy: Re: Volma városa Pént. Jan. 11, 2013 10:30 pm

- Héééj! Álljatok meg, csirkefogók! - hallatszott egy mély hang tőlünk távolabb. Megfordultam: egy fekete taláros, öreg oroszlán sietett felénk. Mindenesetre megnyugodtam annak hallatára, hogy még élünk. A rossz hír, hogy még.
- Most kéne egy pár szárny! - gondolkodtam hangosan, miközben bundánkat mentve elkezdtünk futni. És támadt egy ötletem: fogtam magam, felrepültem, és az agancsánál fogva felkaptam Echot.
- Azért szólj ha fáj valamid - intettem, és ugyan majdnem leestem a földre, azért felemeltem a szarvast kb. 7 méterre a talajtól, és kelet felé tartottam vele. A hátunk mögött hallottam a kiáltozó tömeget, akik valószínűleg Volmából jöttek ki, a városfalak közül. Dühösen átkoztak minket, néhány kölyök pedig értetlenül követte a tömeget, legalábbis hallottam néhány vékonyabb hangot a többi között.
Talán valami rosszat mondtam?

Tárgy: Re: Volma városa Vas. Jan. 13, 2013 4:02 am

Éreztem, ahogy Shawati megragad az agancsomnál fogva, majd csodák csodája: repültünk!

Felhúztam a lábaimat, és először ki se mertem nyitni a szemem. De aztán úgy döntöttem, hiba lenne kihagyni ezt az alkalmat...

Nem voltunk annyira magasan, de mégis: micsoda látvány! Dawnstar ott repült velem egyvonalban, a hátunk mögül jövő lemenő Nap sugarai káprázatos fénnyel öntötték el az egész tájat. Fantasztikus volt érezni szelet, ahogy elsüvít mellettünk.

Megnyugodva tapasztaltam, hogy már messze járunk a várostól. Úgy tűnt, most már semmi baj nem érhet minket.

Tárgy: Re: Volma városa Pént. Jan. 18, 2013 12:11 am

Be kell vallanom, jó volt újra repülni, és érezni a szelet az arcomban. Kissé hideg volt így estefelé, de Echo nem bizonyult túlsúlyosnak, így megkíséreltem még magasabbra menni. Úgy 25 méterre lehettünk, mikor már a sivatag felett voltunk.
- Nagyon kell valami ennivaló, úgy érzem, mintha egy hónapja nem ettem volna - törtem meg a csendet. - Szerintem Volmába nem jutunk egy ideig vissza. Már nagyon várom, hogy megnézhessem Sheeba mágusakadémiáját - vigyorodtam el. Nagyon jó lehet varázsolni.
Egyre ismerősebbnek tűnt a táj. A jó öreg Sheeba a szörnyeivel és skorpióival... A távolban egy lebegő földdarab kezdett körvonalazódni. Középen egy kupolás torony, melynek csúcsa a felhők fölé nyúlt.

És hogy fogunk oda feljutni?!

//folyt. Sheeba városa...? Csak ennyi tellett tőlem XD Echo, ha akarod még szólj hozzá Very Happy

//

» Montue városa
» Izhusz városa
» Woldur városa