Az Igazság "terme"

(Nagyon tetszik a rajz, tök ötletes . Remélem Gordon, ilyenre gondoltál)


Areon. 27 éves farkas. Életét 2 falka harcában "kezdte". Szülei mindentől óvták, mivel ő volt egyetlen csemetéjük. Apja és anyja az életre nevelte több-kevesebb sikerrel, ugyanis Areon eléggé makacs (volt). A kölyök túlságosan eleven volt, ha játszótársait utánozta, annak mindig valakinek a sérülése lett a vége. Areon szégyellte magát, inkább nem ment többet társaságba. Szülei szerint, ez bolondság volt. Ha nem is száll be a "kölyökbunyóba", attól még mindig lehetnek barátai. Inkább a környéket kezdte járni. Az egyik ilyen útról hazafelé látta meg, ahogy a másik falka a saját családját mészárolja. Areon zavarodottan rohant oda, ahol szüleit utoljára látta.Rohant amerre csak tudott: mindenfele halott és haldokló farkasokat látott mindkét falkából. Ekkor látta meg szüleit. Anyja rohant felé, mikor két farkas tőrökkel a szájukban útját állták. Apja anyja segítségére sietett. De egyenesen a két tőrbe rohant. Az egyik farkas ugyanazzal a lendülettel a farkaskölyök torkát is átvágta. Areon sírva fakadt. Zokogva rohant át a tömegen, egyetlen biztos utat keresve. Mikor úgy tűnt, hogy megmenekült, farkasok toppantak elé, különböző éles fegyverekkel. Areon morogva hátrált, de a farkasok nem tétováztak: egyikük szemből, egy gyors mozdulattal vállonszúrta a kölyköt, aki még morgott pár pillanatot és összeesett. A farkasok otthagyták őt. Areon erre várt. Összeszedte maradék erejét és a legközelebbi bozótig kúszott. Ott viszont számára, minden elsötétült.Mikor felébredt, már nem a sövényben volt. Hanem egy odúféleségben. Inkább egy barlangban. Ijedten felnyüszített. Vállán kötés volt. Egy sötétszürke, világító sárgaszemű farkas toppant be.
-Remélem nembaj, hogy idehoztalak. Nem volt szívem otthagyni téged.- kezdte köszönés nélkül
- Ki maga? És egyáltalán hol vagyok?! - kérdezte Areon
- Becses nevem Raonen-kezdte a farkas- Egyébként, üdvözöllek otthonomban. Esetleg enni kérsz valamit?
Így kezdődött el Areon és pótapja kötődése. Miután a kis kölyök felgyógyúlt,erős farkassá cseperedett, Raonen elkezdte kiképzését. Areon remek harcos lett, cserébe apjának sose kellett éheznie, mert Areon rendszerint hordta haza a zsákmányul ejtett állatokat. Areon kardját, a Démont (A kard pengéje feketésszürke , markolata koromfekete, benne egy hatálmas rubint) is "pótapjától" kapta, melyre úgy vigyázott, mint a szeme fényére. Így éltek, míg egyszer csaknem Raonen, több napos útjáról másképpen jött haza. Olyan elsötétülten. Egyre többet beszélt fiának a Sötét oldalról. Mígnem át is állt. Areonnak egyre azt hajtogatta, hogy "De igen akkor is állj át, itt jobb", fia nem hallgatott rá. Emiatt jöttek az összezördülések. Egyszer Raonen Areonra támadt. A farkas próbálta védeni magát, úgy hogy "apjában" sem tesz kárt. A harc sokáig ment. Közben Raonen egyre csak azt hajtogatta, hogy "Állj át, állj át!" A két farkas számtalan sebtől vérzett, amikor újabb három farkas lépett színre. Akikben megismerte szülei gyilkosait... Figyelmetlenségét Raonen kihasználta, és Areont egy hatalmas fejenvágással leütötte. Areon nem eszmélt föl elég hamar, így a négy farkas egyenesen rávetődött, de nem ölték meg. Csak Areon tépte föl egyik támadója torkát, aki természetesen meghalt. A másik három farkas viszont elhurcolta Areont. Egyenesen Xermenion elé, akit nem látott, de érezte jelenlétét, és a belőle áradó sötétséget. A Démont elkobozták Areont pedig kikötötték. Különböző módon próbálták meg a farkast a saját oldalukra állítani: Zsarolással, "szép szóval", kínzással. De Areont minnél tovább gyötörték, a farkás annál nagyobb ellenállást tanusított. Végűl egy őr mentette meg a farkast: Xermenion egyik tanácsadója javasolta, hogy öljék meg Areont. Ennek eleget is tettek volna, ha ezt az a bizonyos őr meg nem hallja. Nem ismerte Areont.Elment, hogy megnézze ki az. Amikor meglátta, hogy a farkas milyen állapotban van, és mennyire szabadulni akar megesett rajta a szíve. Az őr el tudta oldani a láncot, így Areon egy rövid "Köszönöm" után rohant. Szerencsére az útvonalat megjegyezte, így hamar kijutott Rorkból. Csakhogy a katonák még így is űldőzőbe vették, az őrt pedig megölték. Napokig tartó élethalálharc vette kezdetéj a Káosz-síkon. Areon nagy nehezen elérte a szebb, élettel telibb helyeket, de kapcsolatot hosszú, hosszú idők alatt csak Tikrotizban sikerült teremtenie: Gordon a fekete véroroszlán, Ryuk a farkas. Shirina a félszellem. Gordon nem az a barátságos típus volt. Areon amúgy se érezte magát biztonságban, mikor ott volt. Ryukkal se túl sokat beszéltek. A farkas alapból se tűnt túl szószátyárnak, de Areonnak sietnie kellet méghozzá egy valaki miatt: Shirina. Shirina, akivel első találkozása meglehdtősen érdekes és veszélyes volt. A farkas átváltozott szellemmé.De szerencsére vérontásra nem került sor. Shirina visszaváltozott farkassá. És Areonnal két nyúl miatt keveredett szóváltásba.Végül Shirina nagyjából beszámolt élete néhány meghatározó pontjáról, apja kereséséről, amibe Areont is belerángatta.Vele azóta is útitársak bár az élet nem könnyű. Túljutottak már egyen s máson: ide tartozik a tizenöt fejű hidra, a csontváz, a mozgó folyosókkal teli barlangrendszer és még egyéb kellemetlen dolgok. Csonttörések, Allon. A mérgező csontváz is itt lépett színre. Megmarta Shirinát, aki ettől kicsit kótyagos lett. Majd kicsit később halálközeli élményeken ment át. Areon tudta hogy baj lesz, inkább elment, hátha talál valakit, aki tud gyógyítani. Szerencséjükre pont akkor járt arra Iris, a szürke karakál. Egy kis fizetségért mdggyógyította Shirinát, sőt, még egy jó darabig boldogította a párost. Mígnem egy szellemgriff kihozta Shirinából Schart, aki Irist és Areont akarta megkostolni. A karakállány épphogy elfutott, Shirina pedig a legjobbkor lett újra farkas, így személyi sérülés nem történt. Csak Iris ment el.De a köszönetek is mindig elmaradtak. Areon kezdte magát egyre elhanyagolhatóbbá érezni. Az nem járja,hogy míg ő próbálja a lehető legtöbbet kihozni,segíteni másokon, ha neki kell segítség, azt oldja meg maga. Lenézni pedig még mindig lenézik. De Areon próbál felülkerekeni ezeken az érzéseken, rosszat és fájdalmat nem kimutatva folytatni az utat. Az utat mely még veszélyesebb, mint azt Areon gondolta volna. Egy 6 éves forma kismacska jött, aki sajnos gondolatot olvasni is tudott. Kiderült, hogy Shirina összetűzésbe keveredett valakivel, és azt a Valakit meg is ölte: Simont, bár Areonnak fogalma sincs arról, hogy ki az. De Shirinából ez ügyben semmit sem lehetett kiszedni. Többek közt még az is előjött, hogy Areon is veszélyben van. Lehet hogy Shirina apját előbb kéne megtalálni, mint hogy az apa találja meg őket? Mindenesetre a két farkas a rossz irány miatt nem Romba, hanem Droperbe tart.
Lehet, hogy ez az oszlop mégse lesz olyan magas?

Miután eljött a Sötét Városból, azaz Rorkból küldetését egyből meg is kezdte. Hónapokig tartó utazása során végre elérkezett Tikrotiz egyik nagy erdejéhez, a Fhin-erdőhöz, ahonnan már gyerekjáték eljutni a Fellegvárig. Legalábbis Gordon számára annak tűnt. Összetalálkozott egy farkas-szellem hibriddel Shirina személyében, akivel majdnem komolyabban is meggyűlt a baja, és a farkas Aeronnal is, aki érdeklődve figyelte a köztük lezajló eseményeket.
Miután sikerült ép bőrrel eljutnia a kikötőhöz a kapitány először nem volt hajlandó átvinni a túloldalra, az Uralkodó-hegyek lábához. Gordon taktikát váltott és megfenyegette, mire sikerült feljutnia a fedélzetre ingyen és bérmentve. Ám összetűzésbe került az egyik matrózzal, és kiderült, az öreg kapitány nem tartotta titokban az árnyoroszlán komoly fenyegetését, így a matrózok rárontottak.
Hosszas küzdelem és súlyos sérülések árán elérte a túlpartot, ahol egy különös szerzet, Shawati várta. A griff segítőkészségét kihasználva kerestetett magának értékes növényeket törött bordája gyógyítására. Itt bukkant fel Mesi, a nagy fehér sárkány is, akivel ilyen állapotban képtelen lett volna felvenni a versenyt, így inkább távol is maradt tőle. Ez után egy Rorkból érkezett bagoly kezdte el sürgetni Gordont, és még pár fontosabb célt is vázolt, aminek ő cseppet sem örült.
Mikor már jobban lett elindult a hegyekbe, hogy folytassa küldetését. A kíméletlen hideg eléggé megviselte, ráadásul egy ikarral is össze kellett mérnie erejét. A madár túlélte és az oroszlán is pár horzsolással túljárt a csőrös eszén.
Lejjebb ereszkedve a hegyoldalt már mesés erdő borította, jól kitaposott ösvények keresztezték egymást, de itt sem volt az élete problémamentes. Egy rablóbandával kellett leszámolnia, hogy visszaszerezze a nemes hölgyek ékszereit és nem utolsó sorban azért, hogy pénzhez jusson. Mikor mindez sikerült végre átléphette a Fellegvár kapuit, ahol nemesi ruhát öltve éppen beépülni készül.

Shawati Anloanába tartó útjának felét repüléssel, másik felét hajózással töltötte. A Banto-hoz közeli partvidéken szállt ki. Kb. egy évet ott töltött, a griffek között, tanulmányozva a kontinens szépségeit és történetét, míg egy nap el nem határozta, hogy elindul és kalandozni kezd. Banto hegyei között találkozott egy remetével, akinek kérésére vállalta az utazás kockázatait, és szkarabeuszokat gyűjtött a Sheeba-sivatagban. Ezután ellátogatott a messzi Uralkodó-hegyekbe, ahol a sors összehozta egy fekete oroszlánnal. Elhatározta, hogy segít neki felgyógyulni, így gyógynövényeket gyűjtött, és fenyvesbeli kalandozása közben még egy Mesi nevű sárkánnyal és kisebb, griff barátjával, James-szel is találkozott. Igaz, nagyon rövid barátság volt.
Ezután útját ismét a Sheeba-sivatag felé vette. Ott egynapi légiút után meg kellett pihennie. Már elhatározta úticélját: a harc fáradhatatlan, fiatalkori tanulása után most a mágia mesterségébe akar betekinteni. Belebotlott egy karavánba a sivatag szélén, ahol vonakodva bár, de befogadták az éjjelre. Megismert egy fiatal szarvast, Echo-t, akivel azóta jó barátok lettek.
Azon az éjjelen banditák támadták meg a karavánt, de a griff nem tarthatott velük. Néhány katona ráfogta a gyanút, hogy a banditákat Shawatinak köszönhetik, ezért erőszakkal visszatartották. A nősténynek viszont meg kellett küzdenie a becsületéért, és az épségéért is. Végül, a három jaguárral szemben győzött, viszont sok sérülést szenvedett. Egy szál semmivel kellett rátalálnia a karavánra, a szavanna szélén, mivel tudta hogy a sheebai utat egyedül nem fogja épen megúszni. Felkereste a vándorcsapatot, és magával hívta Echo-t Volmába, az oroszlánok városába. Az út arrafelé kevésbé volt veszélyes, és ott jó eséllyel kaphattak ellátást. Így már ketten folytatták az utat a tűző napon, megfogyva bár, de törve nem.
A végtelen szavannák felé tartva egy varjú, vészjóslóan körözve Shawati felett, csatlakozott hozzájuk. Később hasznosnak is bizonyult, például egy, szinte a semmiből előbukkanó szörnyeteget ijesztett el. A griff és a szarvas valamilyen különleges képességet tulajdonítottak neki.
Később, egy éjszaka egy szellem, Morrowind került az útjukba, és megszállta a griffet. Ismertette Echoval céljait, azt, hogy Krain, egy ifjú oroszlán megölte, és a lányát elfogta. Echo beleegyezett, hogy segítségére lesz, abban az esetben, ha utána elhagyja barátját. Megegyeztek. Morrowind egy tónál egy rókától gyógyfüvet szerzett, a vízgyűjtőből pedig vizet. Ezután elindultak Volma, az oroszlánok városa felé.