Az erdőbe érve furcsa erőt éreztem a légkörben.Ez a hely tele van varázslattal.Szinte túl csordul tőle.Bár érthető.A szarvasok nem támaszkodhatnak túlságosan a fizikai erejükre,hiszen nem túl erősek.De varázslatban annál jobbak.Tekinteteket éreztem a hátamon.Megfordultam,de nem volt ott senki.Egy vékony ösvényen haladtam,amikor paták halk lépéseit hallottam.Egy bokorba suhantam,és tágra nyílt szemekkel figyeltem az elhaladó dicső,agancsos lényt.Egy hím volt.Agancsai hihetetlen magabiztosságot,és tiszteletet kölcsönöztek számára.Biztosan zajt csaphattam,mert a bokorra meredt.Közelebb lépett,és megszólalt,mély,és tiszteletteljes hangján.
-Gyere ki onnan vándor,ebben az erdőben nincsenek titkok.-Lassan kimásztam a bokor alól,és meglepetten észleltem,hogy az idegen jóval nagyobb nálam.
-Hogy érted azt,hogy nincsenek titkok?
-A fák...A fák mindent tudnak,és mindent látnak...És nem szeretik,ha idegenek mászkálnak az erdelyükben.Mért jöttél ide?
-Fontos küldetésem van,és ez a legrövidebb út hazafelé.
-Ez esetben majd én elkísérlek,nehogy bajod essen.
-Miért akarsz segíteni?-Gyanúsan méregettem az idegent.Nem értettem,hogy mire fel ez a nagy segítőkészség.
-A szarvasok büszke,és becsületes állatok.Nem örülnék neki,ha bármely tiszta szívű harcosnak baja esne a mi erdőnkben.
-Azt te honnan veszed,hogy tiszta a lelkem?
-Nem említettem,hogy a fák beléd látnak?Ebben az erdőben a szarvasok mindent megtudhatnak a fáktól,és most már mindent tudok rólad,ezért segítek neked.De most nincs időnk.Induljunk-Mondta,és lépdelni kezdett.Szinte suhant az erdőben.Olyan kecsesen ment,hogy én mellette olyan voltam,mint elefánt a porcelán boltban.A lépéseim hatalmas zajt csaptak a csöndes állat mellett.Ő néha-néha rám pillantott,de különösebben nem zavartatta magát.Amint az erdő széléhez értünk,megállt egy fa mellett,és a fejét az erdőből kivezető út felé szegezte.
-Errefelé hazajutsz.
-Köszönöm a segítséged,egyszer meghálálom.
-Nincs rá szükség.Remélem sikerrel jársz a küldetésedben!-Mindketten meghajoltunk,majd gyors léptekkel kimentem az erdőből.Néhány lépésre a fenyvestől,még visszanéztem,és láttam,ahogyan az erdő fantomja eltűnik a sötétségben.Ebben a pillanatban magamra tekintettem,és egy csapzott és koszos bundájú farkast láttam.Újra eszembe jutott a szarvas,és szinte elszégyelltem magam,hogy hogyan mertem egy ilyen csodás lény mellett menni.Szomorkodtam még volna a külsőm miatt de fontos feladatom volt.Nem késlekedhetek.